Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5
a népiskolai ügyekkel, mint amilyet az megérdemelt. A HTO mindig más szervektől értesült az iskolákban uralkodó rossz állapotokról. A körülmények javítására hozott intézkedéseket sem hajtották kellő igyekezettel végre. A megyei hatóságok halogatása miatt éveken keresztül nem tudták lezárni az iskolai ügyeket. A tanügy támogatása egyike a legfontosabb teendőknek, amely elé semmi más nem sorolható, hiszen csupán az erkölcsi-vallási-értelmi nevelés biztosíthatja a népjólétet célzó állami törekvések sikerét - írja a leirat. A járási politikai hatóság rendszeresen és öntevékenyen vizsgálja az állami iskolák ügyének állását. A saját hatáskörbe eső dolgokat maguk intézzék, az azon kívül esőkre vonatkozóan pedig terjeszszenek elő javaslatokat. Intézkedés közben a főszolgabírónak a helyi iskolaigazgatóval és a kerületi iskolafelügyelővel egyetértésben kell eljárnia. Az eljárás alapja 1854-ben még mindig a „Systema scholarum elementarium" valamint az azóta hozott rendeletek. A hatóságok ne várjanak felső utasításra, saját kezdeményezésből cselekedjenek. Legyen pontos képük az iskolák állapotáról és tudomásuk azokról a helyekről, ahol nincs iskola. 62 Az ismertetett dokumentumm híven tükrözi az oktatásügyi kormányzat törekvéseit, valamint azt, hogy felismerték az iskola szerepét, politikai céljaik megvalósításában. A későbbiek ismeretében azt is megkockáztathatjuk, hogy talán túl is értékelték, hiszen az iskola csak akkor lehet igazán hatékony, ha a kormányzat és a nép felfogása megegyezik abban, mi is szolgálja a népjólétet. A megyei és járási hatóságokhoz intézett szemrehányások - bár teljesen igazak - mégis részben igazságtalanok. Hiszen a politikai igazgatás helyi szervei semmiféle autonómiával nem rendelkeztek, szerepük csupán közvetítés volt a felsőbb hatóságok és a helyi lakosság között. A soproni HTO magának vindikálta a döntés jogát a legjelentéktelenebb kérdésekben is. Ha tehát a helyi tisztviselő nehézkes és kezdeményező erő híján volt, akkor az döntően a bürokratikus apparátus természetéből fakadt. A nehézségek, az akadozó igazgatás ellenére születtek eredmények is. Alakosság szellemét ugyan nem sikerült a kívánt irányban nevelni - ezt ma amúgy sem sorolnánk az eredmények közé - de az oktatás személyi és tárgyi feltételei ebben az időszakban lényegesen javultak. Visszatekintve az 1850-1855 közötti időre maga a miniszter is elégedetten nyugtázta a megyében elért eredményeket, amelyeket a hatóságok buzgalmának és a lakosság jó szellemének tulajdonított. A HTO felkérte a megyefőnököt, hogy tudassa a községekkel a magas elismerést. 63 A miniszteri elismerés községi címzettje az iskolaigazgató lelkész mellett az iskola világi gondnoka lehetett. Ő a legalsófokú hatóság, a község elöljárósága nevében gyakorolta az iskola feletti felügyeletet. Feladatait a tanügyi hatóságok külön utasításban fogalmazták meg: 64 szorgalmazza az iskolába járást, az iskolamesterrel vegye számba az iskolaérett gyerekeket az őszi szünnapok alatt, legalább kéthetenként látogassa az iskolát, ellenőrizze, hogy minden tanuló ott van-e. A távolmaradók szüleit figyelmeztesse, majd ha nem használ, a lelkész tudtával jelentse a község elöljáróságának. A hiányzás miatt kirovandó bírság alól csak akkor javasoljon felmentést, ha a mulasztásnak valóban nyomós indoka van. Ügyeljen arra, hogy a tanító munkáját szorgalmasan végezze, a tanulókkal rendesen bánjon, hogy időben kezdje és végezze a tanítást jelen legyen a tanítás alatt, ne vegye igénybe a tanulókat házi vagy kerti munkákra. Ne küldje őket harangozni. Kísérje figyelemmel, hogy tisztán tartja-e a tantermet, és ő maga rendesen öltözve jelenik-e meg az iskolában. A tanítóval szembeni kifogásait a helybeli lelkésszel tudassa, viszont ha a lelkész, mint vallásoktató ellen van észrevétele, akkor ezt a kerületi iskolafelügyelőnek jelentse. A világi gondnok nemcsak a pap és a tanító munkáját ellenőrizte, hanem a tanulók iskolán kívüli utcai, templomi magaviseletét is. A gondnok felügyelt arra, hogy a tanító megkapja fizetését készpénzben és természetben. Ezért ügyelnie kellett, hogy amikor a pap és az elöljárók arról döntöttek, ki kapjon tandíjmentességet, ne emeljék a számukat indokolatlanul magasra, megrövidítve ezzel a tanítót illetve az iskola pénztárát. Gondoskodott arról, hogy az iskola fűtéséhez szükséges fát vagy az azt pótló pénzt időben kiszolgáltassák, hogy az iskola épülete és 13