Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

és jórészt oly tudománynak megszerzésére vesztegettük, mellyel a modern társadalom s a létérti mindig nehezebbé váló küzdelem keveset törődik.

mi Jeszenszky - mint jogász és gazdasági tudományokkal foglalkozó ember - megállapítja, hogy a természettudományok hatalma folytonosan nő és ezt sokan Örömmel is üdvözlik, mint a „culturhaladásunk legfőbb tényezőjét". Ugyanakkor csupán egy területen nem érvényesül még ennek hatása, az iskola területén. így fogalmaz: „Amennyire általános haladást látunk az emberi művelődésban épp a természettudományi alapon, annyira csodálkoznunk kell azon stagnatio fölött, amelynek köszönhetik az iskolák azt, hogy a jelen haladás szép tavaszán rég elmúlt idők hervatag levélzetét akarják erővel megtartani.

mi Ennek okát a megszokotthoz való ragaszkodásban látja. „Kapaszkodnak ahhoz, ami ha valaha jónak bizonyult is, de a változott körülményekhez már nem illik. "A természettudományok mind hangosabban követelik, hogy beeresszék az iskolába, a nevelés területére.

234 Határozottan követeli, hogy „adjunk több időt a természettudományi oktatásnak aphilologia rovására", mert ezek a régi klasszikus iskolák teljesen az emlékezőtehetség fejlesztésére épülnek. A magolás sok időt elrabol, s emiatt nem jut kellő idő a természettudományos tárgyak alapos tanítására és tanulására. A fejlődő gyermek ne az emlékezőtehetségére támaszkodjék, hanem „érzékeivel kezdjen tanulni". Miért engedjük gyermekeinket a régi nyelvek grammatikai bölcsességével túltömni? A főtantárgyak inkább a tanárnak valók, mint a tanulóknak, a gondolkodás természetes rendjével homlokegyenest ellenkeznek. Ez a tanítási rendszer ezért nem buzdít, hanem fáraszt, elveszi a gyermek tanulási vágyát. Az így szerzett ismeretek nem is tartósak, mert „csak azt tarthatja meg könnyen és hosszú időre emlékezetében a tanuló, amit szívesen tanult, s csak azt tanulhatja meg szívesen, amit teljesen felfogott.

ms A báró sokallja a sok tantárgyat, s kifogásolja azt, hogy a tanárnak meg van kötve a keze. A fölöslegtől meg kell szabadítani a gimnáziumot! A görög és latin gyönyörű nyelvek, de legkevésbé fejlesztik a gondolkodó képességet, gúzsba kötik az önálló gondolkodást, s emiatt általános a tanulók ellenszenve e két nyelv iránt. Az életre kell felkészíteni a tanulókat, de ami az élethez kell, azt nem vagy csak nagyjából tanítja az iskola, hiszen nincs előírva a tanrendben. Ezért a gimnáziumot végzett fiatalok felkészületlenül lépnek ki az életbe. „Úgyjárnak, mintáz, kiöszegyűjtögetett egy nagy rakás óriási összegekre szóló utalványt, de midőn beváltásra került volna a dolog, értesült, hogy már nem adnak érte semmit, mert rég törülve vannak a jegyzékből7" Ne tagadjuk a klasszicizmus szépségét, de lássuk be, és mondjuk is ki, hogy ma már erre gyermekeink nem érnek rá. A philológiai gimnáziumi rendszer legnagyobb hibájának azt tartja, hogy a megismerés útját megfordítva mindig az absztraktól indul el. Az élő nyelvet (anyanyelvet) is háttérbe szorítja a holt nyelvekkel szemben. A grammatikák nem finomították a gyermek lelkivilágát, a logikus gondolkodást pedig az egyoldalú formalizmusukkal gyengítették, s ezért az empirikus tudományok megértését is nehezítették. Ma már minden intelligens embernek nagyobb szüksége van természettudományi műveltségre, mint az ó-klasszikusokra. A gimnázium csupán egyetlen pályára készít elő, a latin és görög nyelv tanári pályára. Ma két irányban halad a világ: a természettudományi és a technikai irányban. Csakhamar be fogja mindenki látni, hogy a mai gimnázium túlhaladott már. A természettudományok utat törnek maguknak „s a classicizmus sötétségén ez újabb világítás már-már átcikázik". Sokáig nem lehet az ár ellen úszni. Javasolja, hogy először is töröljék el teljesen a görög nyelv tanulását, a latint redukálják, „mert idővel úgyis ez is elenyészik és törültetni fog teljesen".

236 Másodszor: Mondjuk ki azt, hogy a gimnáziumok semmi előnyben nem részesítettnek a reáliskolákkal szemben az egyetemi továbbtanulást illetőleg. Iratkozhassanak be az egyetemek szaktudományaira a reáliskolát végzettek is. Ne kívánja az állam többé az egyetemi beiratkozáshoz egyedül a gimnáziumi érettségi bizonyítványt, mert „az éppen az éretlenségről tesz tanúságot. Azt bizonyítja csak, hogy egyoldalú iskolaidomításon átmenve, hivatásbeli 125