Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

1868. XXXVIII. te. kereteiből. A szakosztály pedagógiailag helyteleníti az általános és szak­képzés „összekeverését." 171 A polgári iskola problémái megoldatlanok a századfordulón is. Alapvető probléma: milyen kulturális szükségletet, milyen tanulmányi rendszerrel és szervezetben elégít ki? Milyen a viszonya a többi iskolához? Milyen minősítő joga legyen? Hol és hogyan képezze tanárait? A századfordulón egymást érik a különféle kezdeményezések a hétosztályos kísérleti iskola felállítására, de a minisztérium ezeket a kezdeményezéseket elgáncsolja. A kongresz­szuson a polgári iskola pedagógusai bátor és nyílt fórumot teremtenek, de báró Wlasics Gyula kultuszminiszter felszólalása eleve leszerel minden reformtörekvést, s így a problé­mák a XIX. században nem oldódnak meg. A polgári iskolák és tanulóinak száma így alakul: 172 Tanév Fiúiskola Leányiskola Összes iskola Fiúk Leányok Összesen 1880-81. 57 53 110 4573 5367 9940 1900-901. 113 186 299 18963 26250 45213 A polgári iskolai tanulók szociális és származás szerinti megoszlása, pályaválasztása Magyarországon A polgári iskola tanulóinak szociális megoszlása a fenállásuk 80 éve alatt jelentősen megváltozott. Ez a változás azonban főleg a századforduló után következik be. Érdemes megfigyelni a polgári iskolákról szóló hivatalos és „illetékes" véleményeket. A megvalósításban vezető szerepet játszott Csengery Antal szerint a polgári iskola ön­célú, „a művelt polgári középosztály" iskolája, amely lehetővé teszi a Józan demokráciát". Csengery a polgári iskolával „egy kis egyetemet" szeretett volna fejleszteni a nép számára. 173 Később ugyanő a polgári iskolákat nemcsak a „városi középosztálynak", hanem a „vagyo­nosabb mezei gazdáknak" szánja. 174 Gyertyánffy is a „középosztály" iskoláját látja benne. 175 Schwarcz Gyula már valamivel „lejjebb" eső rétegek szükségleteihez alkalmazkodva „a ki­sebb iparos, kereskedő rétegeket iskolázná meg." 176 A neveléspolitikai szándékot Schwarcz Gyuláénál jobban reprezentálja az 1879-es pol­gári iskolai tanterv célmeghatározása: az iskolának olyan általános műveltséget kell nyújta­nia, amelyre a tudományos pályákra nem törekvő minden Jobb módú" magyar állampol­gárnak szüksége van. 177 Ez a célkitűzés nem szól a később vezérmotívumként szereplő praktikus képzési feladatokról és a továbbtanulás perspektíváiról sem. Trefort a polgári iskolát inkább az ipar szolgálatába kívánta állítani, benne látva a „mű­velt iparosok" képzésének letéteményesét. 178 A II. Egyetemes Tanügyi Kongresszuson Kovács József azt fejtegeti, hogy ezt az isko­lát azok végezzék, akik nem szándékoznak utána tudományos főiskolákon tanulmányokat folytatni, de azért a „művelt középosztályhoz" kívánnak számítani. 179 Ezekkel a nézetekkel azonos Apponyi Albert kultuszminiszter álláspontja is, aki a pol­gári iskolát elsősorban gyakorlati irányú nemzeti iskolává kívánja fejleszteni. Ugyanezt a követelményt állítja föl az 1918-as polgári iskolai tanterv, amelyet az 1927. XII. te. megismé­tel. 180 A kiegyezés korában a polgári iskola a társadalmi rétegződésben a polgárság közép­szintjeihez is elér. Nemcsak a polgárság, a „középosztály" iskolája, hanem a módosabb réte­gek között is van tekintélye. A minősítő törvény után ugyan veszít presztízséből, de népsze­rűsége nőttön nő és a társadalmi ranglétrán „polgári" jelleget mutat (főként a lányok szár­mazását tekintve). 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom