Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

bizonnyal összefüggött nevük jelentésével, ha nem volt jobbágytelkük, s legfeljebb 1 hátaslovuk, 1 tehenük és néhány sertésük volt. A görög, a rác és a zsidó diaszpórákban kezdettől megtaláljuk a kereskedőket és pénzkölcsönzőket. Ahogy erősödik a község, úgy növekszik a vallási felekezetek papjainak, pópáinak és rabbijainak száma. Megjelennek tanítóik (instructor, ludimagister, praeceptor), a lakodalmak népszerű rendezői és mulattatói (fiedler, klezmer, marselik), a kántorok és kóservendéglősök, a peres ügyek viteléért némi díjazást élvező dajjanok (rabbihelyettesek), tízparancsírók (szófér, Zehngebotschreiber), a sekrestyések (samesz és mesner), a házasságközvetítők (sadchen), a fürdőmesterek, a vízhordó- és forraló szolgák. A borbélyok (foghúzók és érvágók), a csontkovácsok, a mutatványosok — mind a zsellérréteg képviselői.

64 1. B. Közteherviselés Adómentesség a megtelepülés éveiben A török megszállás alól felszabadult vármegyék tisztikara és földbirtokosai azon voltak, hogy adózóik száma szaporodjék. Az 1690-es évektől kezdve fél évszázadon át egymást érik a szabályrendeletek (statútumok) arról, hogy Északos Nyugat-Magyarország sűrű lakosságú megyéiből, az osztrák és német birodalom tartományaiból érkező telepesek mentesüljenek a terhektől. Dőry László, a teveli uradalom társbirtokosa is 3 évi adómentességet ígér 1712. évi pozsonyi nyilatkozatában, hogy mennél több német kapjon kedvet az áttelepüléshez. S amikor tudomást szerez arról, hogy adómentességük ideje alatt beszállásoltak hozzájuk császári katonákat, tüstént intézkedik a vármegyénél.

65 A vármegye 3 évi adómentességet nyújtott azoknak is, akiket tűzkár ért.

66 Néha, úgy tűnik, mintha a község és a vármegye hallgatólagosan együttműködnének a lakosságra kivetett adó „lesírásában". A megyei összeírásokban feltüntetett telepesek érkezésének időpontját gyakran meghamisítják (vagy magát a betelepülés tényét is elhallgatják), hogy mennél kisebb adóalap legyen megállapítható.

67 Az állami adózás A lakott helységek adóalapját úgy határozták meg, hogy évente, rendszerint szeptemberben a szolgabírók összeírták az adóztatható családok jövedelmének különböző forrásait (vetésterület, állatállomány, szőlőbirtok, ipari, kereskedelmi, halászati, kocsmabérleti tevékenység) és azok pénzbeli értékét; mindezek figyelembevételével kiszámították az adózók évi jövedelmét.

68 Az összeírások alapul szolgáltak a vármegyei és a hadi adó szétosztásához. Az adóalap nagy mértékben függött a háztartások férfi tagjainak számától. A szekszárdi Csötönyi Ferenc és Jónás Péter, a nagydorogi Csák Mihály, a bátaszéki Jovan Budinacz, a decsi Elek János, a faddi Keserű János, az iregi Szabó Ferenc és a szakcsi Babody János háztartásában 3—4—5 felnőtt férfi családtagot írtak össze 1720-ban, ezért náluk az egy háztartásra jutó adóalap meghaladta az olyanokét, mint Bölcske és Simontornya, ahol alig, vagy Mucsi, Nagymányok és Tevel, ahol egyetlen egy nős fiú vagy nős testvér sem élt egy kenyéren 73