Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Erdősi Ferenc: Adatok Tolna megye tömegközlekedési hálózatának kialakulásáról • 275

a megye paizsa alatt, akár mint független csoportozat szinte megyénk központja érdekében oly szárnyvonalat létrehozni, mely Fejérmegye Sársosd állomásától kiágazva, Fejérmegye leggazdagabb birtokosainak uradalmait érintve Duna-Földvárnál fordulna megyénk határába s mert Paks, Szt. György, Fadd, Tolna érintése által a forgalomhoz szükséges népesség és kereskedelmi czikk, de nyers termények halmaza is a vállalat életrevalóságára elég biztosítékot nyújt, s mert tudjuk azt, hogy a fejérmegyei nagybirtokok tulajdonosai tárt karokkal fogadnak bennünket tervünkkel: egy tegnap Pakson tartott értekezlet e vállalat érdekében a mozgalmat már meg is indította..." (Sz. V. 1881. szept. 8.) 46. Sz. V. 1881. szept. 29. 47. „Ha a simontornyai kiágazással tervezett vasút létrejött volna, Paks megtarthatta volna halotti torát... csak szaporítaná azon nyűgöket, amelyeket a családiasság ültetett nyakunkba. Míg a czeczei, esetleg a Sárbogárd vagy Sárosd körüli kiágazással minden jogos érdek kielégítést nyer, s egyedül ez felel meg a megye érdekeinek, mert a végtelen puszták helyett Tolna megye legnépesebb községeinek egyenes érintésével hatalmas előmozdítója leend iparunk és kereskedelmünk, és így a függetlenség és szabadság alapját képező anyagi jólét megteremtésének." (Sz. V. szept. 15.) 48. Elnöke Szeniczey Ferenc, alelnöke Petrich F. és Zaásy J. ügyvéd, Péchy József tolnai prépost, első jegyzője Tolnai Antal ügyvéd, második jegyzője Daróczy Zsigmond lett. A végrehajtó bizottságba Kovács Sebestyén Endrét, Eun Gusztávot, Freund Ármint és Bergmann Emilt választották, kültagjai pedig Kovách György ezredes, Madi Kovács János, a bécsi Freund Zsigmond, az alapítványi uradalom részéről ugyancsak az igazgatóság tagjai, Bun József takarékpénztári igazgató voltak. A korábbi szekszárdi értekezleten szóba került simontornya—szekszárdi iránnyal szemben a paksi értekezlet a kedvezőbb sárosd—szekszárdi irány mellett foglalt állást. (Sz. V. 1881. szept. 29.) 49. Sz. V. 1881. okt. 13. 50. Sz. V. 1881. nov. 17. 51. Tm. L. Közgy. jegy. 1883/1561. 10. pont. A Közm. és Közi. Min. 1882. évi dec. 11145 en 33 720. sz. alatt kelt kegyes rendeletével az 1982. aug. 8-án közgy sz. alatti felterjesztésre. 52. Bernrieder József, Csapó Vilmos, Perczel Dezső, Stankovánszky János és gróf Széchenyi Sándor (P. K. I. J. 1882. p. 158.). 53. T. K. 1893. aug. 20. 54. T. K. 1883. jan. 21. 55. T. K. 1883. jan. 28. 56. Erről az ünnepélyes aktusról a helyi sajtó a következőket írta: „Az a sok ezernyi tömeg, mely harsogó zenétől kísérve örömkönnyekkel szemében a szegszárdi vasúti állomás kijelölt területét az nap betöltötte, egetverő éljenzéssel nemcsak örömet nyilvánított, nemcsak érdekei kielégítése felett ujjongott, hanem az első ásónyommal azon nagy elvet proklamálta, hogy az önerőből merített tevékenység, a rajongó ügyszeretet, a fáradhatatlan ügybuzgalom is képes létesíteni azon eredményt, amely ezelőtt csak a hatalmasok rendelkezésére álló eszközökkel volt elérhető." (T. K. 1883. máj. 13. Boda Vilmos: Az első ásónyom.) 57. T. K. 1883. máj. 27. 58. „Meglesz Tolnamegye azon részének, amely eddig minden közlekedési vonal, még a járható kövezett út hiányában is szenvedett, az olcsó, biztos és jó szállítás eszköze, — Beáll az összes környék érdekében a jótékony és áldásos szállítási verseny és pedig oly kiterjedésben, hogy annak még a megye különben nem közvetlenül érdekelt részei is jelentékeny hasznát veszik. — Beteljesedik a megye székvárosának azon buzgó óhaja, hogy az ország fővárosával egyenes vasúti összeköttetésbe jusson. S így bizonyára bekövetkezik a Tolnamegye történetében nem jelentéktelen azon a napon, midőn az első mozdony ünnepi díszítésben a Sió völgyét végighasítja, az általános beismerése annak, hogy nem az önérdek volt a rugója annak a törekvésnek, mely a megye egy jelentékeny, s eddig mostohán kezelt vidékének vasutat adott, hanem ... a közérdek!" (T. K. 1883. okt. 14.) 59. T. K. 1883. nov. 4. 60. T. K. 1883. dec. 3. 61. T. K. 1893. dec. 3. 346