Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

Zsuzsa múltja felől érdeklődjék, ugyanis „máskép megh nem szenvednék a Faluban."^ Az ősi magyar falvakban az idegenből beköltözötteknek több nemzedéken át nem felejtik el, hogy ők csak jöttmentek, akik nem érezhetnek maguk mögött kiterjedt rokonságot és érdekviszonyokat, amikre szükség esetén támaszkodhatnának.

45 Évtizedeken át emlegették a „különös házasságokat", így pl, a madocsai elöljáróság egyik tagja 1715-ben még „jól emlékszik arra", hogy amikor a „Török Bécs alá ment" (1683-ban), Tolnán egy török ispán megsúgta Kalmár Andrásnak: ,.. .. vidd el az lányodat Magyarországra, mert az Eming az mostoha fiának elveszi." Ugyanebben az ügyben egy másik tanú „bizonyos abban", hogy a 40 éves Keresztes Miklós erőszakkal vette feleségül a 10—11 éves Kalmár Zsuzsát.

40 Csapó Andrásné tolnai lakos 6 forintnyi adósságát nem képes határidőre kiegyenlíteni, ezért hitelezőjének azt mondja, hogy: „Jobbat adhatok én az hat forintnál néked" s felajánlja neki lányát feleségül. De a kis Zsuzsa még „idétlen" a házasságra, nem akarja és nem is tudja még „szeretni" 30 évvel idősebb férjét, mire Keresztes András Tolna város janicsárjával elviteti a lányt a török bíróhoz, akinek udvarán kikötik és megkorbácsolják. A tolnai nép, e szörnyűség láttán „Véráruló, törökös embernek" nevezi Keresztest, aki vétkét azzal is tetézi, hogy a kádi előtt „Török Bibliára" esküdve köt házasságot Zsuzsával. Nem ritkaság az ilyen eset. „Sok példák történtének az Török időben, hogyha valamely Férfiú valakit megszeretett, nem is kérette, hanem a Töröknek egy tallért adott, (aki) azonnal erővel elvitte, megkorbácsoltatta és úgy adatta öszve.'"

11 összefoglalva a családról és háztartásról mondottakat: az egész időszakban a gazdák háztartásában meglehetősen sok nagykorú ember szerepel. Egy jelentős különbségre azonban felfigyelhetünk. 1710-ben minden második háztartásban a gazdán kívül legalább egy további felnőtt férfi családtagot találunk, míg két évvel később az újjátelepülő falvakban már csak minden ötödik jövevény családban, 1720-ban pedig már csak zömmel a rác falvakban figyelhetjük meg a nagycsaládi szervezet elterjedtségét. Cikón és Börzsönyben minden második, Bátaszéken és Szakcson minden harmadik rác családban 1—2 nős fiút is feljegyeztek. A magyar települések közül a decsi Elek Jánosnak 3, Gamos Mihálynak 2 nős fiút számláló nagycsaládja érdemel figyelmet. A tamási és dombóvári járás magyar lakosságánál (az 1720. évi összeírás szerint) ritkaságszámba megy a két vagy több nemzedéket tömörítő háztartás.

48 Talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a megszakítás nélkül lakott községekben jobban összekovácsolódtak a családok, s egy-egy háztartásban, egyegy tűzhely mellett több generáció is megfér; kialakult valamiféle egzisztencia, amit nem egykönnyen adnak föl a szomszéd uradalomból csábító ajánlatokkal érkező szervezők kedvéért; ugyanakkor a honkereső jövevények a mozgékony és vállalkozó kedvű fiatalokból, esetleg ifjú házasokból kerülnek ki, akiknek egy korabeli találó kifejezés szerint „hátukon a házuk, keblükön a kenyerük". A jövevények állandó mozgásban voltak, hiszen az új hazában rokoni kötelék, családi ház, fáradságos munkával rendbehozott kert és féltő gonddal telepített szőlő, vagy árnyat adó gyümölcsfa nem fűzte ide őket. b) Közbiztonság A hosszan elhúzódó háborúk egyik szomorú következménye a bűnözés elharapózása. Elszaporodnak a tolvajok. Az alispán jelentésében azt olvashatjuk, 99