Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

megfelelője, a „Selir" áll. Ennek, s nem az anyagi és szociális helyzet romlásának tekinthetjük, hogy a zsellérek aránya 22%-ról 36-ra nőtt. Ugyanakkor az országosan összesített adatok szerint 5 év leforgása alatt a zsellérek száma egyharmaddal csökkent.

55 A „zsellér" terminus technicus a jobbágy fogalmánál is árnyaltabb. Még a XVIII. század első felében sem alakult ki véglegesen, hogy kit nevezhetnek egyértelműen zsellérnek. Jelölhette azokat a családokat, amelyek bizonyos vagyoni színvonalat még nem értek el; jelölhette azokat, akiknek nincs saját házuk és beltelkük;

56 számításba jöhettek az olyan méhészkedő, szőlőművelő, kertészkedő, állattartó emberek, akiknek a jövedelme meghaladta a 20—30 holdas jobbágyokét is, de nem volt külső telki földjük (appertinentia). Talán az 1548. évi 38. artikulus kihirdetése idején is már annyira széles réteget ölelt fel a zsellérség, hogy a különböző anyagi egzisztenciát élvező zsellérek „tehetségük" szerint adózzanak földesuruknak.

57 A zsellérfogalomnak az a magyarázata is elfogadható, hogy az elnevezés nemcsak a szóban forgó személy vagyoni állapotát és a kötelezettség mértékét, hanem a telek birtoklásának ideiglenes voltát is jelezheti. „Amíg valaki nem adja önálló ház építésével vagy szerzésével jelét annak, hogy megtelepedési szándéka végleges, hanem mások lakójává szerződik, hiszen nem csupán anyagi gyengesége, vagy telekhiány lehet az oka annak, hogy megmarad a hazátlanok kategóriájában, hanem tovaköltözési terve is.

58 Ebből kiindulva érthető meg az az 1720. évre utaló megjegyzés is, hogy „a jövő-menő németek és horvátok csak zselléreknek tekinthetők."

59 Az „inquílinus''-ként emlegetett „zsellér" és a „subinqilinus" névvel illetett „hazátlan zsellér" jellemzőit ekként foglalhatjuk össze: A zselléreknek minden esetben van saját házuk, gazdasági épületeik, kertjük, esetleg szöllőik; egyik-másiknak a földközösség keretein kívül fekvő szántója és rétje is van. Ekéjük és igásjószáguk nincs. Robotjukat gyalog végzik. Hogy megéljenek, eljárnak a jómódúakhoz napszámba vagy részesművelésként keresik meg élelmüket.

60 A hazátlan zsellérek többnyire a földesúr vagy a parasztok birtokán élnek, gyakran szolgaként. Földjük nincs, nehezen emelkednek ki sanyarú helyzetükből.

61 A házas és a ház nélküli zsellér úgy is felfogható, hogy az előbbinél a földesúr mindig adott házat is a telek mellé, míg az ún. hazátlan zsellér ritkábban a maga építette, többnyire a bérbe vett házban élt.

62 Korábban rámutattunk, hogy 1715-ben 9 község bírója zsellér volt. Újvári Mihályt, a Vallis-család kakasdi birtokkezelőjét, a szekszárdi Tobak Mátyás cserzővargát, a tolnai Kozma György hajdút, a kányái pintért, a tamási borbélyt szintén zsellérnek kezelik az összeírásokban. A korabeli iratokban megjelenik a gazdasági élet valamennyi zsellérnek mondott figurája: a csapláros, kovács, molnár, hamuzsírfőző, avíttruha-árus, az uraság kertésze, lovásza, belső inasa, a dunai révész, halász, gazdatiszt, pásztor, mészáros, vályogvető, téglaégető, tetőfedő, kút- és pinceásó, és így tovább.

63 Az 1720. évi összeírás névelemzését egybekötve a vagyoni viszonyok feltárásával, nagy valószínűséggel arra következtethetünk, hogy a Szekeres nevezetűek csakugyan fuvarozásból és postálkodásból, a Sáfár nevűek sáfári teendők ellátásából tartották fenn magukat. A Csordás, a Sírásó, a Dékány, a Hajdú, a Dobos, a Méhes és a Kántor nevűek foglalkozása minden 72