Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

zárra ment), vagy meghalt (Bátaszék, Máza); a legtöbb esetben a község vagy a földbirtokos (s lehet, hogy maga a bíró) megunta és változást akart.

27 A judex minor (kisbíró) tisztét telkes jobbágyok és kézművesek választás útján viselték, ök a közigazgatás mindenesei, idézéseket kézbesítenek, rendelkezéseket hirdetnek ki, tudósítanak az elbitangolt jószágokról, ők vezetik az árveréseket, részt vesznek a népesség és a vagyon összeírásában. A kisbírói tisztség mellett gazdálkodtak és ipart űztek. Parittya Mihály paksi takácsmesternek nem adott egész évre munkát és nem biztosított megélhetést a vászonszövés, ezért felvállalta a kisbírói teendőket is.

28 A község életében vitathatatlan befolyásuk volt a különböző vallásfelekezeti elöljáróknak (nem egyszer a község vezetői a presbiterek közül kerültek ki): a római katolikus, protestáns és a görög-keleti papoknak, pópáknak, presbitereknek, valamint a kolostorokban lakó, de a köznéppel szoros kapcsolatban álló ferencrendi szerzeteseknek és rác kalugyereknek, bazilitáknak. Tevelen a német bírót elcsapó ispán ellen eredménnyel veszi fel a küzdelmet a helység „pátere" (katolikus papja), sőt eléri azt, hogy a vármegye az ispánt hamis vádaskodásai miatt tömlöcre vesse.

29 Mérey Mihály szekszárdi apát, a fáradhatatlan városfejlesztő a birtokain élő elvadult rác népcsoportok jó útra térítése végett Grábócon görögkeleti szerzetesrendi kolostort alapított.

30 A nemzetiségi és vallási villongások közepette eldurvult nép nevelésében és tanításában fontos szerepük jutott a tanítóknak. A falu szellemi ranglétráján közvetlenül a pap után következik a tanító (többnyire kántortanító), aki a műveltség őrzője és közvetítője. Az egyháztól függő helyzetben élő felekezeti kántortanító amolyan egyházi mindenes, akinek teendői a harangozásra, a sekrestyében végzett munkára, nem egyszer a templomtakarításra is kiterjednek. A tanítók egy része kiszolgált, obsitos katonákból és külföldről tolnai földön megtelepült vándoriparosokból került ki. Jány Jakab Ferdinánd apát 1718-ban Bátaszékre hívott egy derék tanítót, aki azonban nyomorúságos járandóságából nem tudott megélni.

31 Dologidőben a falusi gazdák nem küldték iskolába gyerekeiket, hanem befogták őket pásztorkodásra és termény-betakarításra. Ennek tudható be, hogy a falusi lakosság nem tudott írni és olvasni, ideértve az elöljárókat is. 1714. október 12-én kelt levelüket az iregi esküdtek kereszttel „írták alá" „ ... adgyuk ezen Testimoniális Levelünket, pöcsétünk nem lévén saját kezünk köröszt vonyásávál megerősítve."^

2 A tolnai elöljáróság tagjai közül csak István Deák hites nótárius írta alá nyilatkozatát, míg Winkler főbíró és két esküdt keresztet pingáltak nevük mellé.

33 Az élet gyakorlati szükségletei még a mezővárosok zömmel paraszti életmódot folytató lakosságát sem szorították rá az elemi írástudás elsajátítására. Ilyen körülmények közepette szinte természetes, hogy „ezen a földön prókátor nem található", amikor törvény elé hurcolnak valakit emberölés, boszorkányság, tolvajlás és becsületsértés vétke miatt. Szegény Kalmár Zsuzsa ideiglenes szabadlábra helyezéséért kénytelen a bírósághoz folyamodni, hogy valahol az országban ügyvédet keressen, aki felvállalná védelmét a boszorkányperben.

34 c) Szabadosok Tárgyalt korszakunkban a legvállalkozóbb természetű emberek kétségkívül a lakatlan falvak megtelepítését vállaló libertinusok (szabadosok) voltak. G7