Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Máté János: Tolna megye nagyüzemi mezőgazdasági termelőerőinek fejlődése • 599

dig 4-ről 7-re emelték. E fejlesztés lehetővé tette számukra, hogy 1956-ban már a vetési munkák 61, a sorközi kapálás 51, a kaszálás 66, az aratás 79, a burgonyakiszedés 12, a répakiemelésnek pedig 34 százalékát géppel végezzék el. A termelőerők emberi tényezőit illetően az állami gazdaságok tevékenységének kezdeti időszakában az alapvető problémát a nagyüzemi gazdálkodásban jártas szakemberek hiánya okozta, amit ugyancsak fokozatosan kultúrforradalmunk térhódításával, a gyakorlati tapasztalatok felhalmozódásával párhuzamosan — sok esetben a ,tanulópénzt" megfizetve — leheltett megteremteni. Az állami gazdaságok megalakulásuk utáni években viszonylag nagy számú munkaerőt foglalkoztattak, amit a gépesítés hiányából fakadó, nagyarányú kézimunka-igény indokolt. Ennek fő forrását a felszabadulás előtti nagybirtokokon volt agrárproletárok és a kisüzemi mezőgazdaságban feleslegessé váló munkaerő képezte. 1954-ben pl. az állami gazdaságokban átlagosan 13 683 fő dolgozott, melyből a munkások száma 12 135, az alkalmazottaké pedig 1548 fő volt. Ahogyan az állami gazdaságok gépesítése, szervezeti felépítésének kialakítása haladt előre, annak megfelelően változott foglalkoztatotti létszámuk is. 19564>an pl. már csak 11 859 fő dolgozott az állami gazdaságokban, melyből munkás 10 294, alkalmazott pedig 1565 fő volt. Az állami gazdaságok — mint már említettem — megalakulásukat követően rendkívül sok nehézséggel küzdöttek és annak ellenére, hogy a mezőgazdaságba ezekben az években beruházott összeg tekintélyes részét ők használták fel, az 1956 előtti években nem tudták egyértelműen bizonyítani a nagyüzemi gazdálkodás fölényét és megfelelő segítséget adni a termelőszövetkezeteknek sem. Termésátlagaik ebben az időszakban a növényféleségek többségénél nem, vagy csak alig haladták meg a termelőszövetkezetek eredményeit. Állatsűrűségük is lényegesen alatta volt akkor még a megyei átlagnak. Az állami gazdaságokra tehát abban az időszakban még a nagyüzemi gazdálkodás útjainak, formáinak keresése volt a jellemző, ebből eredően, szakmailag lényegesen nem segíthették a termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlesztését, sok esetben ugyanis maguk is támogatásra szorultak. Ennek ellenére állami gazdaságaink tevékenységének ezt az időszakát pozitívan kell megítélnünk, hiszen ebben a szakaszban kezdődött el és eredményesen haladt előre azoknak a szakembereknek — irányítóknak és szakmunkásoknak — a kinevelése és kiképzése, akik a későbbiek során gyakorlati tapasztalataik birtokában, kiemelkedő érdemeket szereztek a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésében és termelőerői további fejlesztésében. A kisüzemi mezőgazdaság átszervezése. A földosztás eredményeként megyénkben is felszámolódott a régi földbirtokos osztály tagjainak politikai és gazdasági hatalma, teljesült a mezőgazdaság korábban kizsákmányolt tömegeinek több évszázados álma, földhöz jutott az agrárproletárok és kisparasztok döntő többsége. A földosztás azonban — mint már említettem — nem jelentett szocialista átalakulást, hiszen a tulajdon jellege nem változott meg, a föld és a hozzá tartozó termelési eszközök magántulajdonban maradtak továbbra is. A magántulajdon viszont — amely a földosztással még inkább szétaprózódott — nem hatott kedvezően a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődésére. Az újonnan földhöz juttatottak döntő többsége nem rendelkezett földje megműveléséhez szükséges termelési eszközökkel, ebből 602