Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szenczi László: A népi demokrácia közoktatási rendszerének kialakítása Tolna megyében (1945-1948) • 501

sének programját a koalíciós pártokkal elfogadtatta, s ezt a pedagógusok és szülők között egyaránt népszerűvé tudta tenni. Neveléspolitikai törekvéseit jelentősen támogatta a kommunisták vezette Pedagógusok Szakszervezete. A párt mindenekelőtt harcot indított a művelődési monopólium felszámolásáért. Ennek szervezeti feltétele a zsákutcás iskolarendszer megszüntetése volt. Az új, egységes iskolarendszer megvalósítása olyan célt jelentett, melynek eléréséhez vezető út első leglényegesebb lépéséként jött létre 1945-fben az általános iskola. Bár ennek létrehozása kezdetben nem érintette az egyházak iskolafenntartási jogát, mégis elzárkóztak az új, egységes iskolarendszer megvalósítása elől. Az általános iskolai hálózat kiépülésének tervei arra épültek, hogy az állami, a községi ós az egyházi iskolák együttműködve segítik az általános iskolák létrejöttét. Ezzel szemben számos megyei példát találtunk arra, hogy a felelkezeti egyenetlenkedés, elzárkózás és féltékenység miatt e tervek csak ritkán valósulhattak meg. A bonyhádi és a gyönki iprotestáns összefogás szinte egyedülálló a megyében. A megyei oktatási hálózat 1948 eleji helyzetképe is ezt a megállapítást erősíti meg (feltűnően kevés az együttműködő általános iskola, sok helyen a feltételek nélkül is létrehozták a felekezeti 1—2 tanerős általános iskolákat, a népiskolák száma még igen magas, az iskolák szétaprózottak maradtak sok községben stb.). A tények alapján tehát megállapíthatjuk, hogy az általános iskola az egyházi irányítású iskolákban csak formailag valósulhatott meg. Ez nemcsak a szervezeti kiépítésükre, de méginká'bb a tartalmi képzésükre vonatkozik, hisz még 1948-iban is Tolna megye iskoláinak 70 százalékában nem állami tankönyvekből tanítottak. A demokratikus közoktatás tapasztalatai igazolták, hogy a pedagógusok túlnyomó többsége az iskolák újjáépítésén, a tanítás megindításán fáradozott és készséggel állt a demokratikus iskolareform szolgálatába. A megye közoktatásügyének 1945 utáni fejlődése jól érzékelhetővé tette, hogy a koalíciós pártokat, a demokratikus szervezeteket, a megye dolgozóit hogyan sikerült az MKP-nek harciba vinnie, s elszigetelni a katolikus klérus akcióit. Tolna megye dolgozói, pedagógusainak többsége, sőt az ifjúság nagyrésze is jól tudta, csak az iskolák államosítása teheti lehetővé az általános iskola egységes szervezeti rendszeréneik kiépítését, az iskolareform tartalmi célkitűzéseinek megvalósítását. Ezért hangzik el egyre többször és egyre erőteljesebben pedagógusaink körében már közvetlen a felszabadulást követően az iskolák államosítása. Láttuk, hogy az általános iskola fokozatos kiépítésével egyidejűleg komoly erőfeszítések történteik az új iskola tárgyi feltételeinek, nevelői létszámának biztosításária, a tankönyvkérdés megoldására. E téren az átmeneti megoldások is hasznosak voltak (kastélyok lefoglalása oktatási célokra, pedagógus szaktanítói tanfolyamok szervezése stb.). Jól érzékelhetővé vált az is, hogy a nacionalista nevelés eszméiből kiábrándult pedagógia hatására megyénkben is egyre többen értették meg, hogy az iskolában nem lehet többé a régi módon tanítani, élni. Komoly, nagyszabású program megvalósítását jelentette a fasiszta, soviniszta szellem felszámolása, a demokratikus iskola megteremtése, főleg a negyedszázados ellenforradalmi közneveléshez képest. 578