Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szenczi László: A népi demokrácia közoktatási rendszerének kialakítása Tolna megyében (1945-1948) • 501

Mint látható volt, a VKM az eddigi taniolyaimoktól eltérően minden nevelőhöz eljutó rendszeres (munkával kívánta a nevelők világnézeti és szakmai továbbképzését előmozdítani. Az eddigi tanfolyamokon ugyanis a demokrácia alapfogalmait vették újra és újra és azokat vitatták meg. Az új rendszeriben viszont az egyes tantárgyaik világnézeti és szakmai konzekvenciáit kellett megvilágítani.

179 A Tolnamegyei Néplap 1947. február 18-i száma (2. o.) már hírt is ad a szekszárdi pedagógusok havonkénti átképző tanfolyamáról. A február 5-i átképző tanfolyam is bizonyította a szekszárdi nevelők szemléletét: a tanfolyam részvevőinek többsége a pedagógusoknak a politikai pártdkban való részvétele ellen tüntetett. „Tavaly még csak arról volt szó — írja a megyei lap —, hogy a paraszt ne politizáljon, ma már arról esik szó, hogy a pedagógus se politizáljon, holnap c közalkalmazott se, végül a politika a régi rend híveié marad, s akkor vége a demokráciának." Az átképző tanfolyamok eredménye nehezen mérhető ez időszakban. A tisztánlátást nehezítette a VKM zavaros eligazítása, az egyházi reakció erőteljes befolyása. Határozottabb fejlődést csak a fordulat éve hozhatott. Az általános iskolai szakrendszerű oktatás személyi feltételeinek biztosítása erdőkében gondoskodni kellett szaktanárokról is. A VKM első ízben (1946/47. tanévben) azzal próbálkozott, hogy a polgári iskolai tanárokat átirányítsa a népiskolákból átszervezett általános iskoláikba. Szorgalmazta a nagyobb helységekben feleslegként mutatkozó nevelők falura irányítását is. Ezek a próbálkozások azonban kevés sikerrel jártak. 1947 decemberében még egy kísérlet történt a felesleges polgári iskolai és gimnáziumi tanárok más általános iskolához való — hivatalból történő átirányítására. Ez sem járt eredménnyel. A legtöbbször családi körülmények miatt nem lehetett az áthelyezést végrehajtani, az egyházi iskolák meg egyenesen meg is tagadták a felesleges nevelői létszám bejelentését. Ezért a VKM átmeneti és gyors megoldásként szaktanítói tanfolyamok szervezését határozta el, melyeknek elvégzésével a népiskolai tanítók alkalmassá válhattak a felső tagozat szaktárgyainak oktatására. Az 1947. július 3-án Ortutay Gyula miniszter által beterjesztett javaslatot a kormány elfogadta és 8390/1947. sz. kormányrendelettel intézkedett az általános iskolai tanítók szaktanfolyami képzéséről. E tanfolyamokra a jó eredménnyel dolgozó pedagógusokat vették fel, akik két nyáron 6—6 héten át bentlakással, s közben kétévi otthoni magántanulással készültek fel a szaktanítói képesítést nyújtó vizsgára. A szaktanítók magasabb fizetési osztályba kerültek. A tanfolyam hallgatói A (magyar—történelem), B (természetrajz, földrajz és néprajz, az ember élete), C (természettan, mennyiségtan) és D (magyar nyelv és irodalom és egy élő idegen nyelv: (angol, francia, orosz) szakcsoportban tanultak. A fő tárgyak mellé még kiegészítő tárgyak felvétele is kötelező volt. Az A, B, C szakcsoportok hallgatói a testnevelés, az ének, a najz és a gazdasági gyakorlatok, a műhelygyakorlatok és a kereskedelmi gyakorlatok közül, ill. a nők még a háztartási gyakorlatok kiegészítő tárgyat is választhatták. A tanfolyam hallgatód az első éviben alapvizsgát, a második évben képesítő vizsgát tettek. A szaktárgyakon kívül lélektanból, neveléstanból és társadalomtudományból is vizsgázniok kellett.

180 A tanfolyam kedvező fogadtatásra talált a tanítóság körében. Ezt bizonyítja, hogy Tolna megyéből e tanfolyamokra az általános iskolai tanítók jelentős száma jelentkezett. A jelentkezők megoszlása 1947. július 20-án: 574