Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

Acsády Ignác kimutatása szerint Mucsiban 11 magyar család él. A családnevek mást igazolnak: 5 rác, 3—3 magyar és német nevű adózó lakott ebben az időszakban a faluban (1720). Megemlítjük Koppányszántót is. Egry László uradalmi inspektor 1720. évi helyszínről küldött jelentése szerint a község 30 családja között néhány rácot is megnevez (Acsádynál csak magyarok szerepelnek). Ugyanő Jováncán is találkozott rác családokkal. Mint látjuk, az uradalom jobban utánanézett annak, hogy kik élnek falvaikban, mint az állami népszámlálók. A rác lakosság létszámában mutatkozó eltérések egyik magyarázata az lehetne, hogy elfogadjuk az 1715. évi megyei összeírás biztosainak megállapítását a rácoktól, ti. azok „kóbor jövevények", akiknek nincs jobbágytelkük; hevenyészett kunyhókban és fa viskókban élnek, azaz állandó lakhelyük nincs; egyszóval pásztorkodó és kóborló népek ezek a rácok."

75 A másik alternatíva a családnevek gondos elemzését igényli. Szakcs mezőváros monográfusa megfigyelte, hogy a magyar nevű szakcsiak utónevét sok esetben rácosan írták a-falu névjegyzékébe, s így lett Mártonból Markó, a Györgyből Gyuro, az Istvánból Stepány, és így tovább. Sőt, Milánkovics Vitus lelkész a családneveket is rácosan vezette be az anyakönyvbe (Apáti — Apátinovácz; Thuri — Thurinácz stb.). Ezzel egyidejűleg felhívja figyelmünket a szerző, hogy a Szakcson megtelepült Szokoli nevezetű családokat — magyaros hangzásuk ellenére — rácoknak kell tekintenünk.

76 Tanulmányunkban a szakcsi adatból, akárcsak a Medina, Sióagárd és Alsónána közti vándorlási adatokból azt a következtetést vonjuk le, hogy az előző táblázatokban kimutatott rác adatot felfelé módosítjuk, és alsó határként 180— 200 rác háztartás meglétét fogadjuk el. Ugyanakkor nem látjuk szükségesnek korrigálni a 11,4 százalékos megyei részarányukat, ugyanis a német, de méginkább a magyar családok tényleges száma is jóval meghaladta a fent közölteket, így végül is a nemzetiségi megoszlás a már közölt arányokban ábrázolható. (Egy későbbi adatból tudjuk, hogy az 1715. évi összeírásokban nem szereplő Regölyben ugyanazon év tavaszán az igali Szabó György vezetésével 36 magyar család telepedett meg. Ugyanezekben a hónapokban jelent meg 40 magyar család Jováncán; Tengődre is ekkor kezdtek visszaszállingózni azok a magyarok, akik 1711ben Kányán és Iregen kerestek menedéket, mert az osztrák katonák még a szénájukat is elhordták.)

77 Mint fentebb láttuk, Berekalja, Cikó, Majos, Sióagárd és Szálka a tízes évek derekán tisztán rác települések, és hét községben szórványokban élnek a rác családok. 1720-ban már csak 3 falu mondható tisztán rácnak (Berekalja, Börzsöny, Szálka), de növekszik a szórványokban élők részaránya (12 községben). Majosról minden rác elköltözött, helyüket 12 német („frank") család foglalja el. Bonyhádon, Nagymányokon és Szekszárdon sem találkozunk már velük. Csökkent a számuk a tipikusan rác településeken is, úgymint Berekalján, Cikón és Sióagárdon. Összességében a szétszóródás folytán 1720-ban ugyan már 16 községben találkozunk rác lakosokkal, de a háztartások száma a hivatalos adatok szerint 125-re csökken. Természetesen erre az adatra is vonatkozik fenti megállapításunk, hogy az összeírások nem terjedtek ki minden háztartásra. Az új helyzetben megváltozik nemzetiségi tablónk. 1715-ben- Tevel—Medina—Tolna fölött csak magyar lakosságot találunk, öt év leforgása alatt a németek és rácok egy része felhúzódik a Koppány völgyéig és Nagydorogig. 53