Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szenczi László: A népi demokrácia közoktatási rendszerének kialakítása Tolna megyében (1945-1948) • 501

b) sz. táblázat

20 ad felvilágosítást. Amint azt már a korábbiakban is láthattuk, a megye gimnáziumaiban a munkások és szegényparasztok gyermekei mindössze 4,4%-os arányban tanulhattak 1943/44-ben (a megyéből 54 fő). Még a munkások és parasztok együttes érdekeltsége sem több 15%-nál, valamennyi középiskolát figyelembe véve.

21 1938-ban az érettségizettek száma évente 120, s a megyéből az egyetemekre, főiskolákra beiratkozottak száma is alig éri el a 15%-ot. 1944-ben megyénkben 576 tanító és 49 középiskolai tanár működött, s évente csak 10—12 új nevelőt alkalmaztak. A megye valamennyi iskoláját figyelembe véve, az egy nevelőre jutó gyermeklétszám elérte a 47-et. Tolna megye iskoláina'k és tanulóinak iskolatípusok szerinti megoszlását a felszabadulás időpontjában a 8. sz. táblázat repezentálja.

22 A bemutatott statisztikai adatok félreérthetetlenül bizonyítják, hogy az ellenforradalmi rendszer 25 esztendeje alatt az iskolarendszer a feudálkapitalista társadalmi rendszert szolgálta Tolna megyében is. Megyénk iskolái is osztályérdekeket szolgáló iskolák voltak, amit leginkább zsákutca jellegük bizonyít. Zsákutca volt a népiskola, amelynek végbizonyítványa semmiféle magasabb iskolára nem képesített, sem gimnáziumra, sem kereskedelmi iskolára, sem ipari iskolára, sem tanítóképzőre. A megye tanulóinak döntő többsége (87%) — a kisszámú középiskolai férőhelyek miatt is — tankötelezettségének egész idejét népiskolában töltötte; a legjobb esetben is 8 évet tanult anélkül, hogy bármilyen képesítést szerzett volna.

23 A polgári iskola is részleges zsákutcát jelentett, mert elvégzése után gimnáziumba, a tudományegyetemekre eljutni nem lehetett. Teljes zsákutcát jelentettek a tanonciskolák, melyeknek végbizonyítványai semmiféle továbbhaladásra nem adtak lehetőséget. Mindezekhez hozzájárult még az alsófokú oktatás trifurkációja is. A megye 10 éves korú tanulóinak 87%^a a népiskola zsákutcájába vezető népiskolai V. osztályba kerülhetett, ha odáig egyáltalán eljutott; 7,4%-a az erősen korlátozott továbbhaladást engedélyező polgári iskolába került (polgári iskolai végbizonyítvánnyal kizárólag szakközépiskolába iratkozhattak be); s csak 4,9%-a jutott a minden irányban nyitott gimnáziumba.

2

'

1 A 10 éves gyerekeket elkülönítő három iskolatípus közt tehát nem hajlamaik vagy képességeik szerint választhattak, hanem származásuk, társadalmi helyzetük alapján kerültek oda. A felsorolt adatok világosan mutatják, hogy megyénkben is az uralkodó osztályok műveltségi monopóliuma jellemzi a kialakult iskolarendszert. A népoktatás elmaradott volt. Az elemi iskola időtartama általában 6 év volt; csak 1940-ben vezették be a nyolcosztályos elemi iskolát. Ez azonban jórészt csak papíron maradt, hisz még 1947-ben is a megye 256 iskolája közül csak 43 aisófokú iskolában van VIII. osztály, s a tanulók száma is mindössze 382 ezekben az osztályokban (a felső tagozat létszámának 5,9%-a). A völgységi járás 7 iskolájában 10, a dombóvári járás 6 iskolájában csupán 23 VIII. osztályos tanuló volt. A tankötelezettségi törvényt csak formálisan hajtották végre.

25 A népoktatás elhanyagolása megmutatkozott abban is, hogy az iskolák fenntartására csak minimális összegeket fordítottak, a beruházásokból aránytalanul kis összeg jutott a népiskolákra. Az iskolák száma 1938 óta jóformán semmit sem szaporodott (1938-ban 241 elemi iskolát, 1945-ben 239 ugyanilyen iskolát tartanak nyilván). A népoktatást szolgáló iskolák rossz állapotban voltak, fölszereltségük majdnem semmit sem ért. A sárpilisi tanító például az 506