Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szenczi László: A népi demokrácia közoktatási rendszerének kialakítása Tolna megyében (1945-1948) • 501

Még szembetűnőbb az ellentmondás a VI. kategóriánál, az ún. „nemzettest" 39%-át alkotó nincstelen napszámosok, jövedelemkiegészítésre szoruló törpebirtokosok, s az agrártömegek gyermekeinek csupán 4/30-ad rész jut a gimnáziumokban. A helyzet megyénkben is hasonló, 1944-ben a megye középfokú

12 intézményeibe mindössze 1020 tanuló jár, s az évenként érettségizők száma alig haladja meg a 120-at. Közülük mindössze 4,4% tartozott az ún. „nemzettesthez" (napszámos gyermek 11, gazdasági cseléd gyermeke 19, kisbirtokos napszámos gyermeke 18, házi cseléd gyermeke 6) az 1943/44. tanévben. 13 Elavult és hiányos volt megyénk iskolahálózata is. 1941-ben a községek mintegy felében egyáltalán nem működött óvoda, a meglévő 64 is hiányosan felszerelt és túlzsúfolt volt. A szakképzett óvónőknek átlag 73 gyermekkel kellett foglalkozniok. A napközis óvoda fogalma ismeretlen volt, még 1946-ban is csak 4 működött a megyében.

14 1938-ban 241 elemi iskolát tartották nyilván a megyében, melynek 80%-a az egyházak kezén volt. 542 tanteremben 550 tanító tanított, egy tanteremre átlag 53, egy tanerőre 52 tanuló jutott.

15 Az 1. sz. és a 2. sz. táblázatok jól érzékeltetik a felszabadulás közvetlen időszakában a megye alsófokú oktatásának strukturális képét. Mint látható a feltételek javulásában (iskolák száma, tanerők, tantermek száma) az utolsó békeévhez képest semmi javulás sem tapasztalható. Sőt — az iskolai beszámolók tanúságai szerint — sok iskolában nemcsak az iskola épülete rongálódott meg (hadicélokra történt lefoglalások miatt), hanem felszerelésük jelentős része is a háborús zűrzavar áldozata lett. Ismeretlen fogalom az iskolai napközi otthon, megoldatlan az elemi iskolai tanulók (főleg a tanyai, a pusztai tanulók) diákotthoni elhelyezése. A megyében összesen 8 iparostanonc-iskola működött a felszabadulás előtt (Szekszárdon 2, Bátaszéken 1, Bonyhádon 1, Hőgyészen 1, Dombóvárott 1, Tamásiban 1, Pakson 1). Ezek rendkívül primitív körülmények között, alacsony színvonalon működtek.

16 A mezőgazdasági oktatást segítette elő két mezőgazdasági népiskola: 1. Mezőgazdasági népiskola Szekszárd, 215 tanulóval, 2 tanteremmel. 2. Mezőgazdasági népiskola Dunaföldvár, 355 tanullóval, 4 tanteremmel. összesen tehát 570 tanulóval és 6 tanteremmel működtek. Elsősorban a polgárság gyermekeinek taníttatására voltak hivatva a polgári iskolák. A 4. sz. táblázat mutatja a polgári iskolák megoszlását a felszabadulás időszakában.

17 Az 5. sz. táblázat 6 kiválasztott polgári iskola tanulóinak származás szerinti megoszlását mutatja be.

18 Látható, hogy ez az iskolatípus megyénkben is elsősoriban a polgári családok (kisiparosok, bányavállalkozók, nagy- és kiskereskedők,...) iskolája volt, hisz gyermekeik aránya a polgári iskolákban 34%-os (470 fő). Ha azonban az iparban, kereskedelemben és a közlekedésben foglalkoztatottakat vesszük alapul, akkor arányuk 53% (732 fő). Ezzel szemben a munkások és szegényparasztok gyermekei csak 8,6%ban voltak jelen az elemi iskolánál magasabb színvonalat nyújtó iskolatípusban, holott a megye lakosságának több mint a felét ők tették ki. Még rosszabb volt a helyzet a középfokú oktatás terén. A felszabadulás időszakában működő gimnáziumaink felsorolását a 6. sz.

19 táblázat adja. A gimnáziumi tanulók szüleik foglalkozása szerinti megoszlásáról pedig a 7. a), 505