Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407
Ebből kint legel: Duniaföldvári járás Siimontaraiyiai járás Tiaimási járás 1932 1933 1932 szarvasmarha 5430 3471 1290 ló 461 — 140 sertés 4047 6048 5516 juh 2241 7974 2028 A területi megosztásban látható egyfajta arányosság, mely a megye egységes arculatát mutatja. Ez nem zárja ki a bizonyos specifikumokat, mint dombóvári és völgységi járási vezető helyét a juhtenyésztésben, a tamási járás első helyét a ló- és a sertéstartásban, s az már nem is meglepő, a völgységi járás vezet a szarvasmarha-tenyésztésben, nem véletlenül nevezték el egyik nagyközséről — Bonyhádról — a híres tájjellegű fajtát. Az eltérések nem hozzáállásból, hanem földrajzi tényezőkből következnek (terület, domborzat). Ha a 20-as évek atlagaival vetjük össze a táblázatot (1. völgységi j. két adata) akkor mennyiségi csökkenést figyelhetünk meg. Vajon javult-e a minőség? Az emelkedő exportból erre lehetne következtetni, azonban a kérdés nem ilyen egyszerű. Bonyolítják egyrészt a birtokkategóriákból származó különböző lehetőségek, másrészt a világválság ki nem hevert gyötrelmei. A világválság, mint már szó volt róla, a külterjesség felé léptette egyet vissza a magyar mezőgazdaságot, mely természetesen a minőség rovására is történt. A kint legelő állatok számából három járás adatai alapján — megállapítható, hogy Tolna megyében ilyen szempontból a helyzet nem aggasztó. A juhot kivéve istállóban nevelkedik az állatállomány jelentősebb hányada (pl. szarvasmarhából l/4-e). Nyilván ezt a kijáró mennyiséget a tehenek és a borjak teszik ki, tehát az állathizlalás viszonylag belterjes formában kell, hogy történjék. Persze itt meg az lehet a buktató, hogy akkor a tejelési eredménynek kell, hogy megérezzék a külterjességet. Meg is érzik, hiszen az uradalmi tehenészetek eredményeit a kisgazdaságok meg sem közelítik. Nehezíti a problémát, hogy a legelők viszonylag zsúfoltak, javításuk rendszeresen és tervszerűen folyik, azonban ennek a szűkös anyagi lehetőségek szabnak határt. Néhány legelő felmért értéke 1927-ben Kiholdanként Szákcs 100 korona Bonyhád 100 korona Cikó 150 korona Majos 150 korona Decs 200 korona A legeltetésen kívül más extenzív jel is mutatkozik változatlanul. Tolna megye állatállománya megsínyli a válságot, jobban mint az átlag, különösen a szarvasmarha tenyésztése. A magasabb önköltségű tehenészetek visszaesinefc. Jól tükrözi ezt, &z 1934. évi budapeSlti álliaitdíjazás- és vásár, ahol a megye tenyésztői elhoznak ugyan 12 első helyet (Dőryek sikerei), de az a korábbi évek átlagához képest kevés. Az alispáni jelentés szerint Baranya és Som °gy ,,túlságosan" is megközelítette Tolna megye tenyészállományának a korábban egyedülálló színvonalát. Ez a visszaesés azonban csak átmenetinek bizonyul. 121 444
