Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

Németek 1715-ben Tevel tisztán német településként 48 családdal van említve,

38 Szekszárd és Tolna lakói között 4, illetve 1 adózó családot számlálnak, öt év múlva az országos összeírás adatai szerint Majoson, Mányokon, Závodon, Tevelen, Kakasdon és Sárszentlőrincen tisztán német lakosság él, míg Bátaszéken, Cikón, Györkönyben, Mucsiban, Nagydorogon, Nagykónyiban, Szekszárdon, Varsádon és Tolnán szórványokban élnek magyarok, illetve rácok társaságában. A német ajkú adófizető családok száma 1715—1720. között 53-ról 168-ra emelkedett.^

9 A Tolna megyei német települések egyrészt a sok lakatlan faluhelynek köszönhetik létrejöttüket, másrészt — s éppen ez a döntő tényező — a német birodalom nyugati tartományaiban uralkodó korabeli viszonyoknak. A francia betörések nyomán Worms, Heidelberg és a rajnai tartományok legszebb települései elpusztultak és elviselhetetlen ínséget zúdítottak a szegény népre. Amely területek kívül estek a hadszíntéren, ott viszont a fényűzést esztelenül hajszoló német fejedelmek akkora terheket nyomtak a földművesek és iparosok nyakába, hogy azok belegörnyedtek. A német falusi lakosság a Birodalomban röghözkötött jobbágyként élt. A fiatalok csak földesuruk engedélyével házasodhattak. Magyarországon ez nem volt szokásban. A németek csak abban az esetben kaptak engedélyt a házasságkötéshez, ha volt házuk, vagy más vidékre akartak elházasodni. Érthető tehát, hogy több ezer németnek felcsigázta az érdeklődését az a hír, hogy Magyarország felszabadult a török megszállás alól és Radonay Mátyás pécsi püspök, Tolna vármegye főispánja 1688 késő őszén azt javasolta a bécsi udvari kamarának, hogy a lakatlan területeket népesítsék be az ínségben szenvedő német tartományok emberfeleslegével/

10 A német telepesek első raja, mintegy 30 család, a török megszálló csapatok kiűzését követő harmadik év tavaszán, 1689-ben indulásra várt Augsburgban. Vezetőjük, a guggenbergi G. Reichlinger felfogadta és jóelőre kifizette azoknak a hajósoknak a bérét, akik a csoport elszállítását vállalták. Az ismeretlen új hazába indulók számoltak a pusztasággal, ezért jókora tetőgerendákat és sok deszkát, néhány lovat és szarvasjószágot, végül szekeret, ekét, boronát, sarlót, kovácsvasat, drótot, zsineget raktak fel hajóikra. Telepítési ügynökük a 14 napi várakozástól türelmetlenül sürgeti a kamarát, hogy adja meg végre a szabadmenetelt biztosító engedélyt, őt is sürgetik utasai, időben szeretnének eljutni új hazájukba, hogy szántsanak, vessenek és arathassanak. Hogy végül is mikor indultak el az első német telepesek, és hol kötöttek ki, homályban maradt.

41 Mindenesetre az igény egyre erősödött, s a következő év tavaszán — 1690ben — a Szekszárd mellett székelő újpalánki harmincados, Gregorics Ferenc is azt tervezte, hogy németeket telepít a harmincadhivatal közelébe. Kóbor katonák rátörtek lakásán és olyan súlyosan bántalmazták, hogy belehalt sérüléseibe.

42 Egy évtizednek kellett még leperegnie, míg a magyarok és rácok által gyéren lakott megyében megjelentek és letelepedtek a németek. Monaszterly János és Dőry László — Tevel végcél megjelölésével — három német csoportot indítottak el Bécsből, úgymint: — az első csoport 1712. július 12-én meg is érkezett Tevéire; — a második csoport 1712. július 25-én Tolnára érkezett; egy része már Dunaföldváron elhagyta csoportját, más részük Szekszárd felé vette útját; 44