Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

A gazdaságokban — különösen a 20-as években — a szántó a domináló, a 30-as években javul valamit a helyzet a kertek, a legelők és a rétek javára. 1935-ben az összterület 62%-a szántó. A tőkés verseny az extenzív gazdálkodású nagybirtdkolklat iis megftépőizza. Osölklkent 1935

j

re az Eszterházyaik tamási uradalma/

12 A herceg ezért a dombóvári uradalmat visszaveszi a bérlőktől és lépést próbál tartani a kor követelményeivel. A 10 000 hold feletti birtokok száma 5-ről 2-re esik le — összterületük pedig felére. A tolnai példák is mutatják, hogy a hitbizományi reform nem véletlenül került a magyar kormány asztalára. A harmincas évek végén kisbérlet-alapítások, földadományok vannak, de ritkák. Kiemelkedő a sáirpillisi példa, ahol a Teréziánumi uradalomból az Orfoópuszta 1000 holdja a Családvár szabályai szerint kiosztandó a rászorulóknak.

43 A megyei birtokstruktúrát azonban nem ezek a jelenségek, hanem természetesen a kapitalizmus farkastörvényei szabályozzák. Az agrárstruktúra más területein is hasonlóan kontrasztos képet látunk. A földművelés és az állattartás technikai színvonala a háború előttinek felel meg, az új gazdák esetében pedig az alatt található. Találóak a végeredményről dr. őrffy Imre megyei országgyűlési képviselő szavai i

44 „Tévedtünk, amikor az agrárproletariátus nehéz kérdését a földreformmal megoldani véltük; a probléma ma is súlyosan nehezedik ránk." 415