Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

senyt. Mindez a statisztikában is látszik. 1921-től 1925-ig 323-ra ugrik fel a 100 holdon felüli birtokok száma 269-ről.

35 Az 1924/25-ös esztendőben központi nyomásra, s nem utolsósorban a földigénylőik elkeseredett elégedetlensége következtében a birtoktárgyalások üteme meggyorsul, s 1925 végére az alkudozások jórészt befejeződnek. Végeredményben (ha nem veszik vissza fizetésképtelenség miatt) földhöz jutott Tolna megyében: 19 476 egyén 34 610 kat. hold terjedelemben Ebből részesült többek között: 1 210 hadirokkant 1 923 kat. hold terjedelemben 6 626 föld nélküli mezőgazdasági munkás 9 539 kat. hold terjedelemben 1 421 hadiözvegy 1 961 kat. hold terjedelemben 7 387 törpe- és kisbirtokos 12 676 kat. hold terjedelemben 241 vitézi telek 2 025 kat. hold terjedelemben 5 315 házhelyre 1 206 kat. hold terjedelemben közdolgokra 165 kat. hold terjedelemben Az így átadott föld az összterület (442 803 k. h.) 7%-a.™ Az 1930-as népszámlálás adatai szerint Tolnában az összes kereső férfi népességből, mint tulajdonnal, házzal, házrésszel 41,8%, földbirtokkal 44,1%, földbérlettel 6,3% rendelkezik.

37 A Tolna megyei adatok is azt igazolják, hogy az a fajta földreform nem oldja meg az agrárnépesség problémáját, annál inkább segít a nagybirtok munkaerőgondján, a házhely, s a hozzá tartozó holdnyi gazdaság helyhez köti az agrármunkást, de nyilvánvaló, hogy ebből megélni nem tudván, változatlanul a birtokosok munkaadományára kénytelen rászorulni, s lényegében kizsákmányolt agrárproletár marad. Tolna megyében azok a kisbirtokos parasztok nyernek a legtöbbet, ahol sikerül kiegészíteni a gazdaságot annyira, hogy a család meg tudja művelni, s megélhetést is nyújt számára. Tolna megyében ez a birtokkategória a legstabilabb. Az 5—50 hold közötti gazdaságok száma: 15 761 (!) Látszólag rokonszenves gesztus a földreformban, hogy törődnek a háborús vesztesekkel és a vitézekkel, de ismerve a kor hivatalos eszméit, nyilvánvaló, hogy ez a revans-gondolat ébrentartásának és a mezőgazdasági munkásságnak az SZDP oldaláról való leválasztásának egyik eszköze.

38 De nern oldja meg a földhöz jutott törpebirtokosok, új gazdák helyzetét sem, hiszen az új földtulajdonosok gyenge gazdasági erőt képviselnek, kevés tőkéjüket elviszi a törlesztés, az igaerő minimális. Az alispáni jelentések és az újságok egyaránt foglalkoznak ezzel a problémával, az az egyöntetű vélemény, hogy csak javuló hitelviszonyokkal van esélyük fennmaradni. Bajuk tüneti kezelésére téli tanfolyamokat szerveznék, amit látogatnak is, a fő baj azonban így nem orvosolandó. A földreform ügye átcsúszik a 30-as évekre is. Az a fő kérdés, hogy megtudják-e tartani az új gazdák a földjeiket. Az újsácikkekből legtöbbször az a kép tárul elénk, hogy ezek halódó gazdaságok, rontják a falusi termelési morált, állandóan eladósodnak és kellemetlenségeket okoznak a gazdáknak. Nyilván van ebben igazság, azonban inkább arról van szó, hogy a zsírosparasztság kinézi magának a felvásárlásra ezeket a parcellákat. Végül a kormány segít a földhözjuttatottakon 1929-es rendeletével, amely megállapítja az évi 4—5%-os törlesztést és 1930-ra 1/3 részt elenged a tartozásokból. Az utolsó pillanatban születik ez a döntés. A szakadék szélén álló törpebirtokosokat a végveszély pillanatában mentik meg. 413