Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407
Dr. Örfi Imre országgyűlési képviselőjelölt 1920-ban programbeszédben a következőképpen látja a vármegye helyzetét: Vázolta a kisgazda és földművesosztályban rejlő hatalmas erőt, amelyre a jövő politikai iránynak támaszkodni kell, mert csak az fog a többi osztálynak is nyugodt, boldog megélhetést biztosítani, amely erejét a kisgazda és földműves társadalomra építi. A jó birtokpolitikával biztosítani kell azt, hogy mindenki, aki akar és tud is földet munkálni, az hozzá is juthasson a földhöz. Fontosnak tartja a kisüstök visszaállítását és a saját szükségletre való dohánytermelés lehetőségét. Szól a szövetkezetek mellett is. 28 Láthatjuk, a gazdasági talpraállás lassú, az ország gazdaságirányítása a külpolitikai okok miatt is bizonytalan, ezért a megyék sem tudják mire számíthatnak hosszú távon. A NAGYATÁDI-FÉLE FÖLDREFORM ÉS A MEGYEI BIRTOKSTRUKTŰRA Tolna tipikus agrármegye. A szociális demagógiára igen hajló Tolnamegyei Üjság általában a megye gazda társadalmáról beszél, gazdának véve mindenkit, akinek földtulajdona van. A súlyos gazdasági problémákat 1920-ban úgy kezelik, mint a háború következményeit. A Tolnamegyei Gazdasági Egyesület egyik beszámolója sok okot sorol fel a gazdasági bajokra. 29 Kiemeli, hogy a rekvirálások és az árak alakulása nem teszi érdekeltté a termelőt a munkában. Az exporthiány is visszafogja a termelési kedvet. A műtrágya hiánycikk, az ára pedig túl magas. A bérviszonyok anarchikusak, pl. a gazdasági cselédeké 50-szeresére ugrott a háború előttinek. (Az árak is!) Megemlíti, hogy a forradalom óta fegyelmezetlenek a munkások. S megtudhatjuk, hogy nagy birtokszerzés a háború előtt Tolnában nem volt. Tehát itt is az országos gondok jelentkeznek, egyrészt a régi bajok, másrészt újként a Monarchia széthullása miatti exportprobléma. Ezekből következik a hagyományos gazdasági struktúra, a külterjesség, az önellátási kényszer, az alacsony színvonal, az egyoldalú szemtermelés és a földeloszlási probléma. Tolnában a földbirtokok eloszlása 1921-ben, 442 803 k. hold tulajdon jellegű területen 269 birtok van 100 hold felett 278 188 kat. hold terjedelemben, A 100—200 k)h-B foirtdkcsoportba tartozott 97 birtok, 14 088 kh-vail, a 200—1000 kíh-s csoporltiban 123 birtok volt 56 058 kh-val, az 1000—10 000 kh-s csoportban 34 birtok volt 72 216 kh-val, öt birtok pedig a 10 000 klh-Jn felüli csoportban 135 826 kih-val szerepelt. A többi 100 hold alalttöi kisgazdaság. A kereső lakosság több mint 50%-kal földtélen! 30 A birtokviszonyok területenként eltérő képet mutatnak. A Tolnamegyei Gazdasági Egyesület iratai közül kiderül, hogy voltak tipikus kisgazdafalvak, ahol 100 holdon felül tartok nincs, a zöm 100 hold alatt volt. 31 A hatalmas Esztérházy-uraldallmak jelezték az ellenpéldát Tolna megyében. 31 A földkérdés a 20-as évektől rendszeresen téma az újságok hasábjain. Először lelkesen írják, hogy megoldódik a földkérdés, mindenki ígéri, de nem történik sernmi. Még azután sem, hogy 1921. március 10-re Klein Antal főispánt (az újság örömmel közli) a miniszter „a földreform végrehajtása céljából berendeli". 32 Az első konkrét intézkedés 1922. márciusig várat magára. Az újság „örömhír a földnélkülieknek" címmel közli az Országos Földbirtokrendező Bíróság végzését, amely elrendeli: Szekszárd város, öosény, Decs, Sárpilis, Várdomb, 411
