Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

zetéhez). Az egyik az, hogy aratásidőben általában jut a népességnek munkaalkalom, a másik viszont az, hogy a megyére — a viszonylag fejlett állattartása miatt — az átlagosnál súlyosabban hat a Monarchia széthullása miatti exportprobléma. A Monarchia széthullása megmutatta, hogy az évszázados gazdasági tényezők megváltozása készületlenül érte a magyar gazdaságot. A Monarchia különböző területei között régóta fennállott a gazdasági kapcsolat, s ez kölcsönös piacot is jelentett. Ugyanakkor a területén létrejövő kisebb államok egyrészt politikai szövetségeikkel (1. antant) keresték a gazdasági kapcsolatokat, másrészt viszonylagos önellátásra törekedtek határaikon belül. Az 1919. év második felének újságjai általában nem foglalkoznak a gazdasággal. Még a „kommün óta először" összeülő Mezőgazdasági—Kereskedelmi Rt. közgyűlése

4 (november 16-án) sem tud konkrétabb feladatot kitalálni, mint „eltakarítani az üszkös romokat". Az októberben ülésező gazdaértekezlet témája Kaposvárott (Somogy, Tolna, Baranya vezetői vesznek részt) a cselédjárandóság. Az uralkodó osztály tagjai vitáznak, szívesen hárítanák a terheket a dolgozók nyakába, de ugyanakkor tartanak is a megmozdulásoktól.

5 A kormánynak két gyors intézkedése lát napvilágot az élelmezés megoldására. Az egyik a burgonyatermelés zár alá vétele, mely egyúttal rögzíti az árat is, a másik, hogy a gabonaforgalom változatlanul nem lesz szabad.

6 Ezek az intézkedések — leszámítva a spekulációs lehetőségeket — pozitívan hatnak, de nem elégségesek. Ezt bizonyítja az is, hogy Szekszárdon a télre meg kell szervezni a Népkonyhát, amely megszakítás nélkül üzemel 1920-ban is. A megye túlságosan is agrár jellegű, jobban mint 1910-ben, amikor még a lakosság 67,1%-a élt őstermelésből, 1920-ban ez a szám 70,4%-ra ugrik, az ipar rovására, mely 22,3%-ról 20,3%-ra csökken. Napszámos a lakosság 1%-a, házicselédként dolgozik 1,4%. A mezőgazdaságból élő lakosság fele földtelen.

7 A szociális gondok náluk a legégetőbbek. A hatóságok nagy gondja a munkanélküliség megoldása. Orvoslására az alispán 1920. május 4-én rendelkezik a munkavállalás megoldásáról.

8 Felszólítja a községi elöljárókat, hogy jelentsék, hogy „mely községben és mely nagy számban és mely okból maradtak aratási szerződés nélkül a mezőgazdasági munkások és remélhető-e, hogy ezek még vármegye területén elszerződhetnek." Kötelezi őket, hogy gondoskodjanak a munkalehetőségekről, végül felszólít, „igyekezzék a birtokosoknál odahatni, hogy a folyó évre a szokottnál nagyobb számban is szerződhessenek munkások". Közérdekből feltétlenül helyesebbnek látszik, „ha még egyes munkások aratási összkeresetének némi csökkentése útján is kevesebb hold aratása jusson egy-egy munkásra, kizárjuk azt, hogy más munkások teljesen aratási munka nélkül maradjanak és így a keresettől teljesen elessenek." Az intézkedések eredményesek, a főszolgabírói táviratok megnyugtatják az alispánt, hogy a munkalehetőségeket biztosították.

9 Természetes, hogy ez csak a bajok tüneti kezelése. A gazdák helyzete is súlyos. A terményértékesítési gondok csak fokozzák a tőkehiányt, ami azért fő baj, mert azzal lehet kilábalni a válságos helyzetből. Tőke azonban nincs, hitelből sem szerezhető. Kisebb takarékszövetkezetek újból megnyílnak (Hőgyész, Dunaföld vár), de készpénzük minimális (mintegy 15 ezer koronával rendelkeznek). A világpiacra került magyar gazdaság a kihívásra nem tud válaszolni. Így van ez természetesen Tolna megyében is. Az éves újratermelés is gondot jelent a gazdaságoknak. Aránytalanul magas az iparcikkek ára (magas a fém és a fa világpiaci ára). A minisztérium hiába 408