Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Dóka Klára: Lecsapolások öntözések Tolna megyében (1885-1948) • 381

volt a megyében.

150 A kertgazdálkodás növekedéséhez azonban az értékesítési lehetőségek kibővülésére, a közlekedési hálózat fejlődésére és a lakosság számának emelkedésére volt szükség. Mint láttuk, a kertöntözések főként Tolnanémedi, Simontornya, Dunaföldvár, Szekszárd, Tamási, a két világháború közti időszakban pedig Pincehely, Dombóvár, Szakály, Bátaszék, Alsónyék községeket érintették. A felsorolt községek közül a XIX. század végétől az 1940-es évekig Alsónyék, Pincehely, Simontornya, Tamási, Tolnanémedi községek lakossága növekedett. Tolnanémedin például 1890-ben 1545 fő, 1920-ban 2215 fő, 1940-ben már 2478 fő élt. Simontornyán 1890-ben 3048, 1930-ban 3843, 1940-ben 4755 volt a lakosság száma. Dombóváron 1890-ben mindössze 3300 személy lakott, akiknek száma 1940-re több mint kétszeresére, 8859-re nőtt. Általában a leggyorsabb fejlődés az 1930—1940 közötti évtizedben ment végbe.

151 Figyelembe kell venni a városok vonzáskörzetét, az ott élő lakosság vásárlóerejét is. A tolnanémedi kertészek főként az egyre iparosodó simontornyai lakosságnak, az alsónyékiek elsősorban Bátaszék számára termeltek. Országúton Simontornya Pincehelytől is elérhető volt, és fontos útkereszteződésben épült az ugyancsak fejlődő Tamási is. Forgalmi jelentősége volt Szakálynak, ahol az országút a Kapóson haladt keresztül, és Dunaföldvárnak is, ahol révátkelő és hajóállomás volt. Az érdekelt községekben a növekvő kertekben a jó termést az öntözés biztosítota. A kertek területe — az előbb vizsgált három időmetszetben — a következő képet mutatta: község k. h. 1890 1913 1935 Alsónyék Bátaszék Dombóvár Dunaföldvár Pincehely Simontornya Szakály Szekszárd Tamási Tolnanémedi Dunaföldváron — a vizsgált időszakban — a kertgazdálkodásban visszaesés tapasztalható. Bár az öntözés itt is lehetőséget adott a kertekben a nagyobb terméseredmények elérésére, a folyószabályozások után folyamatosan megszűnő ártéri kertészetet még ezzel nem lehetett pótolni. A rétek öntözése — főként a XIX. század végén — elsősorban Sárszentlőrinc, Bikács, Nagydorog, Gyönk, Iregszemcse, Tolnanémedi, Nagyikónyi községeket érintette. Ha a rendelkezésre álló statisztikai anyagot vizsgáljuk, látható, hogy a rétek területe ezekben a községekben nem változott, sőt sokszor csökkent. Sárszentlőrincen például 1895-ben 1005 kat. hold, 1913-ban 952 kat. hold, 1935-ben 740 kat. hold rét volt, Iregszemcsén 936 kat. holdról 720 kat. holdra esett vissza a rétek területe.

152 Az öntözéssel, a nyári csapadék pótlásával éppen ezt a káros 22 78 86 77 71 89 274 181 355 617 327 287 24 62 53 78 60 76 14 13 34 62 80 116 108 101 131 35 26 33 402