Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Dóka Klára: Lecsapolások öntözések Tolna megyében (1885-1948) • 381

után töltések építésére került sor, mivel jelentősebb védművek korábban a csatorna mellett nem voltak. 1870^ben mindössze 52 km, 1910-ben 94 km, 1934-ben pedig már 314 km töltés kísérte a szabályozott Sárvíz partjait. A mentesített terület nem nőtt meg a mederbővítés után, de az árvízi biztonság itt is fokozódott, és a vízjárás is egyenletesebb lett.

23 Szintén a régi vízszabályozó társulatok közé tartozott a Kaposvízi Társulat. A dombos vidéken haladó folyó völgye az 1800-as évek elejéig összefüggő mocsár volt, ahol a meder feliszapolódását hat keresztirányú malomgát is elősegítette. Az érdekeltek már 1807-ben kérték a terület lecsapolását. Az első tervek 1808-ban készültek, majd a Sárvíz—Sió rendezésével egyidejűleg 1820-ban megindult a szabályozás, amelynek költségeit a társulatba szerveződött érdekeltek is biztosították. A munkát Beszédes József irányította, akinek vezetésével 1821— 1835 között kiásták a Kapós új medrét, a „szállító csatorná"-t. 1836-foan újjászervezték a társulatot, amelynek feladata a csatorna kotrása, rendben tartása volt. Az eredményes szabályozás nyomán a 19. század végéig Összesen 17 954 kat. hold szabadult fel az árvizektől. Tolnanémeditől Jágónakig összesen 19 tolnai község tartozott e társulat árterébe.

24 A kiásott meder azonban szűk volt a meredek domboldalakon lerohanó vizek levezetésére, és az árvíz majdnem minden évben elöntötte a völgyet. Az említett kis vízhozamok miatt a rétekben és szántókban jelentősebb kárt nem okozott, de a dombokról lehordott sok hordalék feliszapolta a medret, és az már a közepes vizeket sem tudta levezetni. Rontotta a helyzetet a mellékvízfolyások szabályozása is, mivel azokban a vízjárás meggyorsult, és a nagy vizeknek levezetéséhez megfelelő befogadóra lett volna szükség. így a Kapos-meder bővítése, kotrása már a századfordulón aktuálissá vált. A Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal 1897-ben készített tervet a munkáról, majd 1929-től került sor újabb szabályozásra.

25 A mederbővítés elvégzésére az Országos Építő Részvénytársasággal kötöttek szerződést, azonban később Tolnai Béla okleveles mérnökök is bevették társvállalkozónak. A Kaposvízi Társulatnak korábban nem volt műszaki személyzete. A kotrási munka megkezdésekor a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal Vágó Béla műszaki tanácsost küldte irányítónak, azonban a Társulat is felvett napidíjas mérnököt. A munkát államkölcsönnel hajtották végre. A meder bővítését követően — több helyen — töltéseket építettek, másutt a depónia szolgált töltésként. A főmeder szabályozását — mint később látni fogjuk — a mellékvízfolyások visszatöltésezése követte. A Kapós szabályozása után lehetőség volt a vízrendszer további fejlesztésére is.

2G A Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal felügyelete alá tartozott a Bölcske—Dunakömlődi Tólecsapoló Társulat is, amelynek 507 kat. hold érdekeltségi területe volt. A lecsapoló csatornák hossza 1914-ben 4 km-t, 1935-ben 8,2 km-t tett ki.

27 A társulatok sorát a Nagykoppány-patak Szabályozó Trásulattal zárhatjuk, amelynek megalakulása fontos volt a lecsapoló főcsatornák rendezése során. Először 1928-ban határozták el a társulat létrehozását, majd 1930. március 6-án, Tamásiban tartották az alakuló közgyűlést. Régi megfigyelés volt, hogy a patakszabályozás csak akkor eredményes, ha a munka hasszabb szakaszra terjed ki. Ezért a Koppány szabályozásához is szükség volt a parton lévő 10 község összefogására, amelyekben az érdekeltségi terület 2584 kat. hold 467 négyszögölet tett ki.

28 A társulat a munka elvégzéséhez államkölcsönt és segélyt kapott. Műszaki személyzetet nem alkalmaztak, így a munkák felügyeletét a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal látta el. 386