Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

Telepítők és telepítési feltételek Jó ideig az itt élő gazdáknak és zselléreknek földesuraik sem voltak. Hosszú évek teltek el azzal, hogy a földesurak tulajdonukba vehették birtokaikat. A földesurak és a vármegyék egyaránt azon voltak, hogy a török kor és a Rákóczi-felkelés szomorú hagyatékát: a tönkretett kultúrtájat benépesítsék, s ezáltal az adózók számát növeljék. Az 1713. évi március 3-án hozott szabályrendeletben azt mondja ki a vármegye közgyűlése, hogy minden helység, amely ezután fog benépesülni, és azok a lakosok, akik más vármegyékből költöztek ide Tolnába, betelepedésüktől számított két évig mentesülnek a katonai beszállásolás és az előfogat-adás kötelezettsége alól.

3 A statútum szerint az elöljárókat 24 forint bírság sújtja, ha a mentesség lejárta előtt az említett terheket kiróják a telepesekre/

1 A földesuraknak is érdekük, hogy lakatlan falvaik és pusztáik mennél előbb hozzanak hasznot, ezért már az évszázad eleje óta megfigyelhető, hogy telepítő leveleikben („szálló levelek") a szántókra és malmokra 3 évi, a szőlőre többnyire 6 évi adómentességet ígértek. Így például a szekszárdi és a bátai apátok már a század elején adómentességgel biztatják a sárközi falvak jobbágyait a szőlőtermesztésre alkalmas földek megművelésére. A dunaföldvári apát a mezőváros elöljáróinak szabad választását ígéri, ha elfogadják telepítési feltételeit. A barátságtalan táj benépesítésére tett kedvezmények azonban nem mennek ajándékszámba. Aki a vármegyei statútumban rögzített két adómentes év lejárta előtt más megyébe akar költözni, annak javait a helybeli bíró zár alá veszi és addig nem kaphat engedélyt a szabad elmenetelre, amíg a gazdálkodás beindításához kölcsönkapott termelőeszközöket, vetőmagot és igásjószágot vissza nem szolgáltatja földesurának. Amikor a telepesek a bozóttól ellepett szántókat, réteket, szőlőket, kerteket rendbehozták, az erdőket visszaszorították, templomaikat és iskoláikat felépítették, akkor földesuruk megkövetelte a számla kiegyenlítését, s nem egyszer új, több terhet vállaló szerződés aláírására kényszerültek. Nézzük meg részletesen, hogy megyénk különböző uradalmaiban, falvaiban és mezővárosaiban milyen megélhetést, milyen jogokat ígértek a telepítő földbirtokosok? — A legjelentősebb telepítő az Eszterházy család. Számottevő Sinzendorf gróf telepítő tevékenysége Kis- és Nagyszékelyen, Mucsin, Závodon, Aparon, aki ezenkívül 30 pusztát, köztük Hőgyészt is birtokolta, de csak a 20-as években sikerült azokat végleg benépesíteni. Megismerkedünk majd Monaszterly János rác ezredes és Dőry László teveli és zombai telepítési kísérleteivel. Szűkebb körben, egy-egy falu és a hozzá tartozó puszták benépesítése és hasznosítása is a kellő helyen és mértékben méltányolva lesz. Végül egy sor községet abban a reményben szállnak meg egyenként is szökött jobbágyok, hogy állataiknak elegendő és jó legelőket találnak. Ezekben a településekben — miután gyakran a birtokától távol élő birtokos nem is szerez tudomást a jövevényekről — egyelőre kötelezettségek nélkül élik fel azt, amit a földtől több-kevesebb erőfeszítéssel el tudnak sajátítani. Egyelőre semmilyen telepítési szerződés nem is készül földesúr és jobbágyai között, hiszen a szökve érkező telepes nem verhette nagydobra, hogy falut alapított. Az Eszterházyak ozorai uradahna már az 1701. évi április 24-i „szállólevelében" megengedi jobbágyainak, hogy három éven át mindennemű adótól, robottól és dézsmától mentesüljenek és megígéri, hogy őket senki nem háborgathatja. Amikor pedig lejárnak az adómentes évek, megerősödnek bizonyára olyannyira, hogy terményeik kilencedét az uraságnak megadják és azt a dombóvári termény35