Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Erdősi Ferenc: Adatok Tolna megye tömegközlekedési hálózatának kialakulásáról • 275

1. táblázat A dombóvár—győri h. é. v. tényleges építési költségének tervezete az engedélykérők szerint

96 Fontosabb költségtételek összesen Fajlagosan frt frt/km I. Tervezés, építésvezetés, felügyelet 347 502 3 054 II. Kisajátítás 337 270 2 967 III. Alépítmény 1682 185 14 782 IV. Felépítmény + kavicsolás 1 624 250 14 273 IX. Forgalmi eszközök 228 000 2 000 Összesen: 4 920 000 43 235 Erősen fékezte a vasútépítés ütemét a fő engedélyes Szél Kálmán és Kis Jenő építészmérnök közötti konfliktus. A megyei sajtó szerint e személyek kétfős közkereseti társaságot alapítottak. Közülük Kis készítette el a vasút műszaki tervét. Amikor azonban Kis nyári szabadságát töltötte, Szél felmondott neki, ül. felbontotta a vele kötött szerződést, és a vasúti tervet eladta. Mivel Kis hiába követelte vissza Széltől a terveket mint saját tulajdonát, társát kénytelen volt sikkasztásért feljelenteni.

97 Az intermezzo ellenére 1895. szeptember közepéig a síneket lerakták és elkészült a h. é. v.-nek a fővonalba csatlakoztatása Dombóváron.

98 Október elején a kavicsolási munkákkal 800 embert foglalkoztattak.

99 November végére a járulékos munkálatok is annyira előrehaladtak, hogy az országos hírű vasúti szaktekintély, Zelovich Kornál MÁV-főmérnök a vállalati mérnökökkel együtt sorban elvégezhette a hidak terhelési próbáit. A forgalom megnyitását dec. 20-ra tervezték.

100 A h. é. v. részvénytársaság 1895. nov. 13-án kérte a minisztertől a műtanrendőri bejárás elrendelését nov. 25-re, majd néhány nap múlva dec. 5-re. Ezt a kérdést a véleményező minisztériumi szakmérnök komolytalannak minősítette, mivel helyszínre kiszállásikor meggyőződött arról, hogy még igen sok munka vissza volt, így semmi garanciát nem látott az építkezésnek a kért időpontra való befejezésére.

101 Végül is dec. 29-re elkészült a pálya, e napon a műtanrendőri bejárással forgalomba helyezték.

102 Még két évvel a vonal megnyitása után, 1897nben is több érdekelt ellen kellett a Társaságnak pereskednie, hogy megkapja a hozzájárulási összegeket. Pl. beperelte a budapesti váltótörvényszéknél Kónyi és Felsőnyék községeket az 5000, ül. 10 000 frt összegű hozzájárulásuk megfizetésére. E községek arra hivatkoztak, hogy állomásaik kedvezőtlen helykijelölése miatt nem fizetnek, amit a Társaság azért tartott tarthatatlan érvnek, mert az 1892. márc. 14—21-i pótbejáráskor egyik községnek sem volt panasza, amikor ,,Ság-Kónyi állomást a Sági puszta területén, „Felsőnyék" állomást pedig e község határában jelölték ki.

103 Az 1897. okt. 10—13-i műszaki pótbejárás során nemcsak az 1896. július 20-i felülvizsgálat óta tett intézkedéseket (pl. útátjárók, csőátereszek, kutak utólagos építését, a vonal mentén „tűztávolba" eső nádfedeles, szalma és fazsinde-iil