Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Szőke Sándorné Zsíros Mária: Az 1692. évi Kélcz Mihály-féle összeírás • 5
figyelhető, hogy kevés név volt közhasználatban. Egy név teljes nevén (János) de bece formájában is előfordul Jancsi, (Gazsi, Marczi stb.). A nevek eredetére utal a Gyurka, Ferkó, Jankó használata (Georgius, Franciscus, Jahannes) latin nevek rövidült alakja. 31 Kevés név használata igazolja azt a tudományos megállapítást, hogy a XVII. századra a névadás elszürkül. Az összeírt falvak csak annyiban térnek el, hogy a leggyakoribb nevek között van egy legtöbbet használt név falvanként változóan, pl.: Vásárosdombó esetében Istók, János. Élő hagyomány, hogy a családban 2 fiú is viseli ugyanazt a nevet (pl. Vásárosdombó; Jancsi — Rostás Jakab Fiais Jakab, Eöcsei Gyurko, Jancsi Istók és similiter Jancsi p: 15). A lakosság mozgása minden korabeli iratban megfigyelhető. A török hódoltság gyér lakossága lehetővé tette a jobbágy földesúri függés lazulását, ha nőtt a kizsákmányolás a lakosság otthagyta a földesurát. Ez a paraszti ellenállás egyik formája is volt. A felszabadító háborúk idején a hadsereg elől menekültek. Megkönnyítette a mozgást az a tény, hogy a visszahódított területen nem alakult ki szilárd földesúri szervezet, sok az elhagyott jobbágytelek is. Kelcz Mihály is ezt a mozgást érzékelteti az összeírásában. Az akkori életkörülmények is igazolják, hogy egy-egy település lakossága könnyebben odább állt, hiszen szegényes otthona volt. Csak következtetni tudunk arra, milyenek lehettek a falvak. „Ezen nyomorult Falucska mind Ráczokbul áll". Az összeírásban más jellegű utalás az életformára nincs. Mivel Kelcz Mihály csak a földesúr számára szükséges tudnivalókat írta össze, nem kaphatunk teljes képet a jobbágyság életmódjáról. II. A MEZŐGAZDASÁG ÉS A JOBBÁGYSÁG HELYZETE AZ 1692-ES ÖSSZEÍRÁS ALAPJÁN TOLNA MEGYE DÉLI TERÜLETÉN A török hódoltság jobbágy földesúri viszonyáról valóságos képet ad az öszszeírás. Megtudhatjuk, hogy hogyan adóztak a jobbágyok. Kiderül az is, hogy a környék természeti gazdasági viszonyai milyen mezőgazdasági termelést tettek lehetővé. Megfigyelhető, hogy a termelésben a parasztcsaládok mezőgazdasági tevékenységét mindenütt háziipari munka egészíti ki. Családnevek utalnak iparos foglalkozásokra pl. Kovács György, Gergely Kovács, Varga István, Szabó István, Süttő Jancsi. A mezőgazdasági tevékenységre kevés név utal: például Csordás Máté, Rostás Jakab. Az összeírás nem vonatkozik a jobbágytelkek nagyságára. Az igavonó állatok számát tünteti fel, s ebből egyértelműen kiderül, hogy az ősi igásállat az ökör volt. Ebben az időben egy-egy paraszti háztartás alapját az igavonó ökrök magántulajdona jelentette. Maksay Ferenc az „Urbáriumok a XVI— XVII. században" kiadványban megállapítja „Kevés község akadt az országban, ahol a lovak száma felülmúlta a szarvasmarháét." 32 Felmerül a kérdés, miért az igavonó ökör magántulajdona jelenti a paraszti háztartás alapját? Tudjuk, hogy a török hódoltság alatt ezen a területen a vetésterület öszszeszűkül, hiány van emberi és állati munkaerőben is. Sok a műveletlen terület, szabad föld, füves helyek. 32 Ezért alakult ki a parlagoló rendszer. 33 A jobbágytelek nincs rögzítve, szabadfoglalásos rendszer van, s ez nem lehetett a kötelezettségek alapja. Kelcz tájékozott összeíró, nyomatékkal hangsúlyozza ezt a sajátosságot. 25
