Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

Behatóan tárgyalta a kisipari anyagellátás kérdését az 1940. júniusában megtartott szegedi országos ipartestületi elnöki értekezlet. Kérte az értekezlet az anyaggazdálkodási bizottságokban a kézművesiparnak úgy a fővárosi, mint a vidéki iparosságnak az eddiginél fokozottabb intézményes képviseletét. Szükségesnek tartotta az értekezlet a kézművesipari anyagellátás egységes irányelveinek és szükségleteinek megállapítását. Kérte a kiutalások egyszerűsítését, továbbá az árak rögzítését, az egyenlő fejadag rendszerének megszüntetését. Magyarország belépése a második világháborúba új fejezetet nyitott és mérhetetlen szenvedést hozott a magyar népre. Magyarországon a hadigazdaság teljes kiépítésére került sor, amely kezdettől fogva a német gazdaság függvénye volt. A német hadsereg mindenekelőtt a mezőgazdaság termékeire tartott iényt. A háború alatt az 1930-as években hozott szociális intézkedéseket hatályon kívül helyezték, a munkaidőt meghosszabbították. A parasztság helyzete egyre rosszabbodott, az 1940-ben életbe léptetett beszolgáltatási rendszer csak súlyosbította a mezőgazdaság életét. A beszolgáltatással a kormány a parasztság piacra vihető terményei nagyobb részének alacsony áron történő beszolgáltatását írta elő. Az értékesíthető mennyiségből csak részben tudta a parasztság ellensúlyozni a beszolgáltatásból származó veszteségeit. A fogyasztás, a vásárlóképesség csökkenése, az árak fokozatos emelkedése, a nyersanyagés áruhiány súlyos gazdasági terheket rótt a kisiparosságra és a gondokat a katonai behívások csak növelték. A falusi lakosság anyagi helyzetének javítása érdekében az Országos Szociális Felügyelőség a „Háziipari tevékenység megindítását és támogatását" szorgalmazta.

105 Hasonló indítvánnyal fordult a megyéhez a Háziipari Központ is.

106 Az indítvány célja az volt, hogy a falusi lakosságot tanfolyamokon képezzék és a mezőgazdaság melléktermékeit dolgozzák fel, így kukoricalevelet, vesszőt, stb. Az alispáni hivatal tervet dolgozott ki a háziipar fellendítésére és 1941. szeptember 30-án a következő jelentést küldte az Országos Szociális Felügyelőségnek: ,,...Az 1941. évi jóváhagyott munkatervben és költségvetésben „háziipari és téli foglalkoztatást biztosító kölcsönök" céljára rendelkezésre álló összeget kender- és himzőfonal beszerzésére, valamint feldolgozás céljára, kukoricalevél gyűjtésére kívánom fordítani, ötasény, Decs, Sárpilis községekben a hímzést kívánom folytattatni, míg Ozora és Bogyiszló községekben a vesszőfonást, Tamási és Kölesd községekben a kukoricalevél feldolgozását és fonását kívánom megindítani. Értesülésem szerint a szükséges himzőfonalat a m. kir. iparügyi miniszter úr rendelkezésre fogja bocsátani, míg a kukoricalevél és vessző helyben beszerezhető lesz. Azt, hogy hány munkás lesz foglalkoztatható és kinek lesz szüksége kölcsönre, egyelőre még megállapítani nem lehet, mert a községek elöljáróságától beérkező jelentések erre nézve megnyugtató adatokat nem tartalmaznak, a háziipar szervezése pedig még folyamatban van. A megindított háziipari termelés által előállított árucikkeket a szekszárdi „Sárközi Bolt" révén szándékozom értékesíteni..."

107 Az Országos Szociális Felügyelőség kezdeményezése nyomán felmérés készült Tolna megye háziiparáról 1941-ben. A felmérés szerint a megye 59 községében foglalkoztak háziiparral, a saját háztartás szükségletein túl, értékesítésre is termeltek 33 községben, bérmunkát is vállaltak 3 községben. 248