Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Sipter Gézáné: A kézműipar és a kisipar Tolna megyében 1920-1948 • 223

dasági termelés, Fejér megyében a gépjavítás, az építőanyag-gyártás erősödött meg. Tolna megye a gyáripar területén hátrányban maradt, kézműipar, kisipar területén nem maradt le a szomszédos megyéktől, hiszen a nagybirtokok zavartalan termelésének biztosításához bizonyos kisipari szakmák szükségesek és igényeltek voltak (pl. kovács, bognár, ács, nyerges stb.), és ez a magyar falu elmaradottságára utal, arra, hogy számos olyan iparág, mely fejlettebb kapitalista viszonyok mellett önálló létet kapott, a nagybirtokok hazájában bizonyos fokig paraszti, mezőgazdiasági mellékfoglalkozás maradt. Az első világháború kirobbanása igen kedvezőtlenül hatott a megye gazdasági fejlődésére, így az ipar fejlődésére is. A háború első évében 30 000 ember vonult be a hadszínterekre a megyéből, majd a következő években 2000—4000 a veszteségek pótlására. A harctereken a hadbavonultak jelentős hányada odaveszett, vagy megrokkant. Az első világháború veszteségei nyomán 4147-tel csökkent a megyében a lakosság, csak a megyeszékhely 417 hősi halottat vesztett.

3 Sok áldozata volt a megyének a Magyar Tanácsköztársaság leverését követően. A fehérterror 151 áldozatot követelt. A mártírok között aránylag kevés munkás volt, és ez a tény is a gyáripari, nagyipari munkások; alacsony számára utal. A háború során csökkent a munkások és iparral foglalkozók száma országos méretekben is, de Tolna megye az országos átlagot is meghaladta. Míg országosan az iparból élők száma 20,1%-ról 19,1%-ra csökkenj a megyében 15,8%-ról 13,5%-ra, abszolút számban 7000-rel.

4 Az egyes iparágak hanyatlásában feltétlenül szerepet játszott Tolna megye világháborús vesztesége. A háborús emberveszteség listáján a megye az ország vármegyéi között a hatodik helyen, hadifoglyok tekintetében az ötödik helyen állt. A háborús veszteség foglalkozás szerinti csoportosítása azt mutatja, hogy a meghaltak, eltűntek 23%-a iparral foglalkozott.

5 A háború, méginkább a háború, illetve a forradalmak utáni helyzet, új, sajátos konjüktúrát teremtett a kisipar számára. 1919. őszén, az ellenforradalom első hónapjaiban a magyar gazdasági élet a teljes lezüllés állapotába került. A politikai zűrzavar, a súlyos nyers- és fűtőanyaghiány idézte elő a gyáripari termelés visszaesését, több iparág a területi változások miatt elvesztette nyersanyagbázisát. A monarchia egységéből kivált nemzetgazdaságnak széles körű piaci kapcsolatokra volt szüksége. Elkerülhetetlen volt a behozatal, mindenekelőtt nyersanyagokból. A gyáripari termelés 1919. végén •— ha a változatlan határokat vesszük figyelembe — 15—20%-a volt a háború előttinek, de a megváltozott országterületet figyelembe véve sem haladta meg a 35—40%-ot. A gazdasági élet bénultsága, az alacsony termelési szint nyomán a háború végére bekövetkezett 60%-ot kitevő pénzromlás tovább fokozódott. A papírpénz mértéktelen kibocsátásával fedezte a kormány a költségvetést. Az inflációt a bankjegyek felülbélyegzése sem volt képes megállítani. A gazdasági élet 1919. és 1921. között a békebeli termelésre való áttérés gondjaival, a piacproblémák megoldásával küzdött. A szakszervezetek adatai szerint rohamosan emelkedett a munkanélküliek száma.

0 A forradalom leverése következtében a munkanélküliek, a leszerelt katonák, hadifoglyok korábbi proletárhelyzete nem változott. Az infláció, a zavaros gazdasági helyzet sokaknak lehetőséget adott arra, hogy iparengedélyt szerezzenek, önállósuljanak. Kedvező feltételeket hangoztatott az ellenforradalom a tömegek számára a kisipart támogató frázisaival, olyan légkört teremtve, mintha a kapitalizmusnak valami megreformált változata alakulna ki, a nagytőke helyett a kisipar jutna vezető szerephez. Egyesek az új ipartörvényhez 15 225