Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169
A megyefőnök hivatalos utakért és hivatali adminisztrálási kiadásokért évi átalánydíjban részesült, ugyanígy részesültek átalányban a járási főszolgabírák is. Az egyéb tisztségviselők és alkalmazottak napi- és mérfölddíjat kaptak hivatalos kiszállásaikért, amit a kincstár térített meg, a magánfelek érdekében megtett utakért azonban a díjakat az érdekelteknek kellett megfizetniök. A rendelet megszabta az illetmények és a napidíjak összegét is, ami részben már magasabb volt, mint az 1850. évben megállapított fizetés és napidíj. A szolgabírói hivatal, illetve hatóság volt a járásban közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyekben a legalsóbb „országfejedelmi hatóság". A szolgabírói hivatalok hatásköre így lényegesen megváltozott, mivel az un. „vegyes járási hivataloknak" a maguk hatáskörében kellett a politikai közigazgatási és törvénykezési ügyekben eljárniok. A hivatalnoki személyzet a magyarlakta területeken, így Tolna megyében, ezután is a megyei nemesi családok tagjai közül került ki. Minden megyében meghagytak egy tisztán „politikai" járási közigazgatási hivatalt, rendszerint a megyeszékhelyen, ahol a megyei törvényszék is székelt: Tolna megyében a központi és bonyhádi járásban. A szolgabírónak szabad szállása volt a hivatali épületben, ahol ez nem volt biztosítható, ott részére szálláspént (lakbért) kellett megállapítani. 105 A véglegesített hivatalnokokat kötelezték, hogy a magyar tiszviselőkre nézve kiadott szabályzatban előírt egyenruhát kell szolgálati ténykedéseknél viselniük. Az egyenruha sötétzöld posztó attiladolmányt jelentett bársony gallérral és hajtókával, amelynek a színe egyes szolgálati ágak szerint különböző volt. 166 Az ostromállapot megszüntetésére 1854. május elsejével került sor. Ettől a naptól kezdve Magyarországon a politikai hatóságok és a bíróságok az őket megillető hatáskörükbe léptek. Az ostromállapot megszűnését követőleg hamarosan végre kellett hajtani a katonai kormányzat teljes különválasztását a polgári kormányzattól, aminek következményekép megszűnt „a katonai és polgári kormányzóság és átalakult" főkormányzósággá. Magyarországon a főkormányzó intézkedett minden rendészeti ügyben a számára 1856-ban kiadott utasításban mgszabott hatáskörben. Az olaszországi háborúban ért súlyos vereségeket a centralista politika csődjét jelentették. Ferenc József ezért ígéretet tett arra, hogy a törvényhozásban és a közigazgatásban korszerű javításokat fog eszközölni. Átalakította a birodalmi kormányt és azzal egyidejűleg a rendszer két leggyűlöltebb alakját, Bachot és Kempent felmentette a belügymájiisatéiium, illetve a legfőbb rendőrhatóság vezetése alól. 167 A császár a személycserék elhatározásával egyben a Magyarországgal szemben alkalmazott politikai megváltoztatása, a Bach-rendszer lebontása mellett is döntőt." 16 * *** A birodalmi centralizmus utolsó szakaszát Benedek Lajos táborszernagy kormányzata alkotja. Ebben a Bach bukása utáni időben már megkezdődött a centralista-kormányzati rendszer lebontása, s az 1847-es állapothoz való fokozatos visszatérés. Az első szakaszt Ferenc József 1860. április 19-i elhatározása vezette be, amelyben a magyar országgyűlés egybehívását és a megyegyűlések tartásának az engedélyezését helyezte kilátásba. 169 Az 1860. március 30-i minisztertanácsban Benedek már mint kijelölt kormányzó szerepelt. Az uralkodó ugyanis 1860. április 19-én Aibercht főherceget felmentette főkormányzói és hadseregparancsnoki tisztségéből. Helyébe ideiglenes 208
