Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169
Az adóhátralékost megbüntették. Ha nem fizetett, akkor végrehajtást foganatosítottak vele szemben. Ha az ingóságok pénzbeli értéke nem fedezte a tartozást, dobra került még az ingatlan is. „Könnyű a németnek adót egzekválni, de nehéz a magyarnak, (a szegény magyarnak) Kossuth Lajost várni." — sóhajtotta az országszerte elterjedt népdal. 132 A földhasználatának egyenlő adóztatási nehézségei miatt az országban 1850. november 1-étől kezdve csak az állami egyenes adókat, így a házadót, november 4-től pedig a telekadót kellett fizetni. 133 A közvetett, tehát a kereseti és jövedelmi adókat csak március 10-e után vetették ki, mivel azok beszedése céljából előbb külön adóügyi szervezetet kellett felállítaniok. Adóügyeikben ta politikai hatóság kifejezetten az egyenesadózás terén működött közre. A közvetett adóztatás terén csak kivételes esetekben fordulhattak az adószedők a közigazgatási szolgabíróhoz, esetleg súlyosabb ügyben jogsegélyért a megyei hatóságokhoz. Hamis adóbevallás, vagy eltitkolás esetében az adót hármas értékben kellett kiszabni. 134 Tolna megyében három helyen: Szekszárdon, Földváron és Hőgyészen állítottak fel adópénztárt. Fontos volt, hogy azok működésének a megkezdéséhez megfelelő hivatali helyiség és szállás biztosíttassék. A dunaföldvári főbíró a megyefőnöknek azonnal jelentette, hogy Dunaföldváron két alkalmas helyet, illetve házat is talált az adópénztár elhelyezésére. 135 Az egyes adópénztárok körzetébe tartozó helységek lakosságának, adófizetőinek létszámáról kellett a megyefőnöknek a felettes pénzügyi hatósághoz jelentést tennie, amely szerint a szekszárdi adópénztár körzetében 82196,— a dunaföldvári körzetben 40 794,— a hőgyésziben pedig 82 815 tett ki ez a létszám. 136 Az adóztatásra vonatkozólag, amint azt már a népösszeírással kapcsolatban megemlítettük, csak a földvári és a simontornyai főbíró terjesztett elő figyelemre méltó javaslatot. A földvári kerületi főbíró különösen a közmunkiaerő összeírását illetőleg javasolta, hogy a 16 éven alóli és 60 éven felüli egyének, ha a gazdaságuk folytatására munkaképes családtag nincsen a házban, közmunkára ne legyenek kötelezhetők. Kifejezetten helytelenítette az összeírási rendeletnek azt a pontját, hogy „akik házzal és nagyobb terjedelmű földdel, vagy szőlővel bírnak, a közmunkakötelezettség alól kivétetnek, ugyanakkor olyanok, akik minden vagyon nélkül csak mint lakók — három akik pedig csupán csak házingatlannál birnak, azok hat gyalog, vonós igásállat után pedig 2 napi igás közmunkaszolgálatra kötelesek." Szerinte ez a rendeülkezés különösein a szegényebb sorsúlak között, alkilk pedig nagy számmal vannak, elégedetlenséget szül és zúgolódásra ad alkalmat. 137 A közmunkakötelezettséget igaz ugyan, hogy mindenki pénzzel megválthatta, a megváltási pénzből azonban nem jött össze új utak létesítéséhez és a meglevők karbantartásához elégséges összeg. Mitis Ferdinánd, miniszteri biztos, aki mint szakértő tisztviselő miután 1850. novemberében az ország különböző részein a közutakat beutazta, megállapította, hogy Magyarországon a közmunka-kötelezettséget megszüntetni és az utak építését és fenntartását kizárólag az államkincsár erejéből megoldani nem lehet. 138 201
