Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

A népösszeírást a megyefőnök felügyelete mellett a kerület szolgabírak bonyolították le. Az összeíró küldöttségben a katonaság részéről egy tiszt, a megyei adószedő, a helység jegyzője és a községi elöljárók vettek részt. A küldöttség ilyeténképpen való összeállítása is amellett szólt, hogy az összeírás adatai; — az adóalanyok és az újoncállításra kötelezettek létszámának pontos ismerete — élénken érdekelte a kormányzatot. Ez olvasható ki egyébként még a kerületi szolgabíráknak a népszámlálással kapcsolatban a megyefőnökhöz intézett jelentéseiből is.

123 Sőt a sürgős újoncállítás céljából Szekszárdon 1850. novemberében Forster Károly megyefőnök elnöklete alatt, a közigazgatási főbírák, Riegler Adolf megyei számvevő és Babits Mihály jegyzőkönyvvezető részvételével tartott tanácskozmányi gyűlés tárgysorozatának is az első pontja az újoncállítás sürgős lebonyolításának a kérdése volt. Geringer teljhatalmú császári biztosnak november 15-én a megyefőnökhöz intézett rendelete szerint ugyanis az összbirodalomra kivetett 76 000 főnyi újoncilletőségből Magyarországra eső 16 250 főből Tolna vármegyének összesen 394 újoncot kellett kiállítania. A megyei népösszeírás alapján a megyei számvevőnek számítása szerint a megyében minden 520 lélek után egy újonc lesz állítandó, mégpedig a következő megosztás szerint: a bonyhádi kerületből 77, a földváriból 83, a szekszárdiból 79, a dombóváriból 87, és végül a simontornyaiból 68, összesen tehát 394, vagyis a császári rendélettel előírt létszám. A kerületi főszolgabírók a népszámlálás adatainak alapulvételével a községi elöljárók közben jöttével és hozzájárulásával állapították meg számszerűen az illető községre kivetett újonclétszámot.

124 A tárgysorozat második pontja a jövedelmi adó mikénti kivetésének a módozataira vonatkozott. A harmadik szerint a főbíráknak a kerületükben jelentkező marhavészről, annak a mérvéről kellett haladéktalanul jelentést tenniök a megyefőnökhöz, hogy az esetleges járvány megakadályozása céljából a szükséges intézkedéseket meg lehessen tenni. Végül az utolsó pontban felhívta a tanácskozmány a főbírákat, igyekezzenek odahatni, hogy a községek az elöljáróknak némi fizetést állapítsanak meg, mivel azok most már nem mentesek a közteherviselés alól.

125 A kerület főispánja már jóelőre, július 31-én kelt leiratában értesítette a megyefőnököt, hogy tudomására jutott, miszerint a volt honvédek a népösszeírás elől rendszerint 24—48 órával előbb megszöknek a lakóhelyükről, utasítsa ezért a főszolgabírákat és rajtuk keresztül a községi elöljáróságokat, különös figyelemmel legyenek erre a körülményre. A lelkészeket pedig figyelmeztessék, hogy a 20—26 éves ifjakat az állítás befejeztéig ne eskessék össze.

126 A kerületi főbírák a népszámlálás lefolyásáról szóló jelentéseikben esetleges módosításokról és észleleteikről javaslatot is terjeszthettek elő a megyefőnökhöz. 199