Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

Ez a rendelkezés késleltette Tolna megyei uradalmainak területén 1848ban elkövetett kártevések miatt herceg Eszterházy Pál által 1852. augusztus 16án benyújtott panasz elintézését is, jóllehet a herceg a panaszát mindjárt a cselekmény elkövetése után a dombóvári kerületi főbíróhoz már benyújtotta. Így a panaszát a fentebbi időpontban meg kellett ismételnie.

82 Az október 17-i ideiglenes közigazgatási rendezet értelmében Geringernek elsőrendű feladata volt, hogy az országban a hivatalnoki kart megtisztítsa, illetőleg megtisztíttassa a forradalmi beállítottságú elemektől. Ezért igazolási, fegyelmi bizottságokat állított fel. Azok működése során számos hivatalnokot rehabilitáltak, vagy legfeljebb csak degradáltak és igen keveset bocsátottak el a szolgálatból. A megyei tisztségviselők karában sokan jutottak az új rendszerben pozícióhoz a Windischgrátz által már megerősítettek köréből. Szép számmal tudtak a szervezők toborozni hivatalnokokat a megye nemesei és a polgári értelmiség soraiból is. A Perczel-családnak például egyszerre három tagja vállalt járási-kerületi főnökséget. Egyik-másik Bonyhádyra változtatott néven, megtagadva minden közösséget a forradalmár Perczel Mór tábornokkal.

83 Egyeseket pedig a megélhetés gondja kényszerített az önkényuralom szolgálatába, de éppen ők voltak azok, akik az elnyomatás káros hatásait a nép körében némileg ellensúlyozni, enyhíteni igyekeztek; a közös nyelvtudás alapján sok esetben megértésre is találtak. Az említett közigazgatási rendezetet Haynau csak 1849. október 24-én tette közzé. Annak megtörténte után Augusz Antal császári közigazgatási kerületi főispán 1850. január 10-én 386/A. sz. rendeletével küldte meg a megyei Közigazgatási és ideiglenes törvénykezési személyzetének a névjegyzékét. Majd február hó 17-én 925. sz. alatt kelt felsőbb rendelkezés alapján értesítette a megye cs. és kir. kormánybiztos megyefőnökét arról, hogy „Magyarországnak a császár által engedményezett birodalmi alkotmányból folyó közigazgatási rendezete, a hozzá mellékelt és a hivatal által már ismeretes és közhírré tétetett utasítás szerint: 1. Tolna vármegye közigazgatása ezentúl 5 közigazgatási kerületből, mégpedig a szekszárdi, bonyhádi, földvári, dombóvári és simontornyai kerületből fog állani. 2. a) A szekszárdi közigazgatási kerület székhelye Szekszárd megyei város, ahol a közigazgatási főbíró segédjével együtt székel. b) A földvári kerület székhelyén, Dunaföldváron a főbíró és egyik segédje lakik, míg a másik segédje Pakson tartózkodik. c) A bonyhádi kerület székhelye Bonyhád, ahol a főbíró segédjével székel. d) A simontornyai kerület székhelyén Hőgyészen a főbíró, segédje pedig Simontornyán lakik. e) A dombóvári kerület székhelye Tamási, a főbíró ott, egyik segédje Dombóváron, a másik pedig Szakoson tartózkodik állandó lakhellyel. 3. Az egyes kerületekhez tartozó helységek felosztására vonatkozó jegyzék magyar és német nyelven írt példányait a főispán azzal a meghagyással mellékelte, hogy arról a megye minden lakosának tudomással kell bírnia, a kerületi (járási) főbírók a közhírrétételről gondoskodjanak. 4. A kerület igazgatását a közigazgatási főbíró intézi. Segédje csak a főbíró megbízásából járhat el. A főispán az egyes kerületek pecsétjét, mihelyt azok elkészülnek, pótlólag fogja megküldeni a főbíráknak. 185