Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

rosan kiürül, hacsak valami megszorító intézkedés nem történik a vásárlást illetőleg. Sokan azért vásárolnak többet, mint amennyi szükségletükre még hoszszabb időre is elegendő lenne, mert tartanak attól, hogy a hadiesemények miatt esetleg később nem tudnak sóhoz jutni. Vannak azonban olyanok is, akik azért vásárolnak többet, mint amennyi nekik kell, hogy a felesleget drágábban adják tovább. A főbíró további teendőire vonatkozólag utasítást kért. Az alispán azonnali válaszában közölte a főbíróval, hogy nagyobb menynyiségben senkinek se adjanak ki többet, mint amennyit addig szokott vásárolni. Egyben közölte az alispán a főbíróval, hogy a jelenleg Dunaföldváron állomásozó katonaságot onnan a napokban már ki fogják vonni, ezért a sóház pénztárában létező bármily csekély összegű készpénzt a felettes pénzügyi hivatal pénztárába haladéktalanul szállítsák be.

56 Útlevelek és úti igazoló iratok kiszolgáltatása A királyi ideiglenes polgári közigazgatás elnökétől április 4-én a kir. biztoshoz érkezett rendelet szerint belföldre úti igazolványt csak a városi tanács, illetve a járásokban a főszolgabíró adhat ki. Külföldre pedig az ideiglenes központi igazgatás elnöke az illetékes kir. biztos felterjesztése alapján állít ki útlevelet, amelyet azonban még a Budán székelő cs. kir. központi katonai parancsnokságnak is láttamoznia kell. A rendelkezést a megyében a szokásos módon közhírré kellett tenni.

57 Üti igazolvány nélkül nem volt tanácsos útra kelni még a megye területén belül sem, mert hetenként egy-két lovas, vagy gyalogos tiszt és altiszt patrullal járta keresztül-kasul a megyét a csend és a rend biztosítása céljából. Sok volt a szökött katona és a kóborló lázadozó, akik betöréseket kíséreltek meg, másutt pedig a fennálló rend ellen izgatták a lakosságot. Például a szekszárdi Remete kápolna adminisztrátor lelkésze kérte a kir. biztost, hogy a már bevont fegyverét visszakaphassa, mert kóborló egyének a lakásába be akartak törni és a kápolna ajtaját is feszegették. Kérelmére a fegyverét, szabályos fegyvertartási engedéllyel hamarosan kézhez is kapta.

58 Voltak azonban olyanok is, akik az úti igazolvány birtokában azzal visszaéltek, így Tóth Lőrinc — és István, bátaszéki lakosok egy hónapig érvényes igazolványt kaptak abból a célból, hogy Bakity Péter szappanos mester portékáját egy pesti üzletemberhez szállíthassák el. Szállítmányuk leadása után azonban nevezettek borral és liszttel kereskedtek, üzérkedtek. Arra végül is ráfizettek, mert elcsípték őket, rakományukat elkobozták és mindkettőjüket rövidebb időre le is csukták.

59 Egyes községek lelkészei pedig azt panaszolták a kir. biztoshoz intézett beadványukban, hogy a lázangók felbiztatására a hívek nem akarnak párbért fizetni. Magatartásukat azzal indokolták, hogy miután megszűnt a cenzus és a robot, amit eddig a földesúrnak kellett szolgáltatniok, a papnak és a mesternek (tanító) sem kell ezután már a stólán kívül más járandóságot fizetni.

60 A honvédseregben szolgált és hazatért katonákat besorozták Windischgártz katonái közé. Megkezdődött az újoncozás is. A besorozás — illetve az újoncozás elől megszökött egyének azonban igyekeztek a megyéből minél előbb átkelni a Dunán az Alföldre, ahol magyar honvédcsapatok állottak. 179