Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

Az Eszterházy-uradalom területén fekvő települések népessége 1720-ban Családok száma a A helység neve nádori megyei földesúri összeírás szerint 1. Bedeg 15 17 24 2. Dombóvár 16 21 35 3. Döbrököz 25 27 56 4. Értény 15 17 24 5. Jovánca 9 24 40 6. Keszi 18 8 34 7. Kónyi 23 22 33 8. Ozora 32 53 56 9. Pincehely 58 83 91 10. Regöly 7 23 36 11. Szakcs 38 39 49 12. Tamási 33 38 46 13. Tengőd 17 28 38 összesen: 306 405 578 Kétségkívül a földesúri összeírást vehetjük egyedül megbízhatónak, vagy legalábbis mértékadónak a népesség valóságos számának megállapításához. Egry László adatainak hitelességét leginkább az támasztja alá, hogy az ő összeírása nemcsak a földesúri szolgáltatásokra kötelezetteket, hanem azon kívül állókat, így pl. a plébánost is figyelembe veszi. Szerinte 90 százalékkal több felnőtt férfi élt a vizsgált körzetben, mint a nádori összeírásban, amit idegen megyebeliek végeztek el. Ha a fentiek figyelembevételével korrigáljuk Tolna megye 1720. évi nádori összeírása szerint kimutatott 1467 fős adózó népességét, akkor az eredmény: 2787 fő. Az átlagos családlétszám 5 fő,

16 ennek megfelelően — kerekítve — tizennégyezer lakoshoz jutunk. Tolna megye 1710—1720. között, minden nehézség ellenére, nagyarányú fejlődés útjára lépett; 1710-ben még csak 17 helységet írtak össze, 1720-ban már 60-at. Az újratelepült falvak kéményére visszajártak a gólyák fészket rakni, a lakosság lélekszáma egy évtized alatt kb. háromszorosára, a tulajdonában lévő jószágállomány többszörösére nőtt. Az utókor tiszteletét kivívó fejlődésben az egyik tényező, alighanem a legfontosabb, az ország belső békéje. A másik fontos tényezőnek tarthatjuk az új földet foglaló, néha koldusbottal, néha termelési tapasztalattal érkező és otthont teremtő nép munkáját. Miközben gyarapodott jószága, az ország erejét is gyarapította. A vármegye tisztikara is a fejlődésért fáradozott. Végül nem hallgathatjuk el Dőry, Eszterházy, Jány, Mérey és más földesúriak érdemét sem, aJkáfk letelepítették birtokaikra a könnyebb megélhetés reményében érkező magyar, német és rác népcsoportokat, segítették őket kölcsönnel és adómentességgel, hiszen a birtokosok érdeke is azt követelte, hogy mennél tehetősebb legyen az a nép, akit később megadóztatnak. 110