Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

meg a rácoknak a vadászást, fegyvereiket kobozzák el, így rátérnek majd a békés életre. Földalatti rejteikeiket rombolják le . .. népünnepélyeiket ne engedélyezzék."

7

'

1 Az ünnepi vigalomból természetesen a magyarok sem maradtak ki. Gyakran megteltek az uradalmi vendéglők tánctermei és volt miben gyönyörködni a serdülő fiataloknak. („Daróczy Ferenc Uram Vendéghfogadójában ablakon által nézték a táncot.").

15 A szekszárdi, pincehelyi és simontornyai céhekben a befogadás és avatás költséges mulatozással („tisztességes megvendégeléssel") járt. Ha valakire büntetést szabtak ki, azt többnyire 1 kanna bor elfogyasztása követte.

76 Fentebb említettük, hogy 1719—1720-ban fényes osztrák és török követség haladt át megyénken. Amellett, hogy a vendéglátás költségei kellemetlenül érték a lakosságot, meg kell hagyni, hogy az esemény óriási látványosságot ígért Dunaföldvártól Bátáig, majd Bátaszéktől Szekszárdon át Simontornyáig az utak mentén összesereglett falusi népnek. Bécsbe menet Ibrahim pasa nagykövetet a török kormány a szultáni kincstárból kölcsönzött ékszerekkel díszítette fel. A 645 ló és 100 öszvéren kívül 180 teve vitte a málhát. A tolnai nép gyönyörködhetett a próféta zöld zászlajában és a menet élén haladó zenekar muzsikájában. Ha netán akadt a nézők között, aki értett a szimbólumok megfejtéséhez, annak nyilvánvaló volt a tatár nagydob értelme (alulról vesszővel, felülről ütővel verték a lépés taktusát, és ez a török állam és a háború harmóniájának, összetartozásának legbeszédesebb szimbóluma.)

77 Virmond gróf osztrák császári nagykövet zászlaján a felhők mögül kibúvó nap a békét jelképezte, amint két egymásba kulcsolt kezet ragyogott be. Adony felől Dunaföldvárra érkezve, a nagyszámú kíváncsiskodótól körülvéve lépett partra a díszes osztrák követség. Rövid pihenés után amolyan úri mulatságra indultak a kalocsai érsek birtokára. Pompás ebéd, zeneszó, majd esti tűzijáték tette látványossá a kirándulást. Visszajövet boros fővel összeszólalkoztak, kardot rántottak egymásra, többen megsebesültek. Volt aki részegen a Duna vízébe esett. Még két napig tartott az osztrák követség útja a Duna Tolna megyei szakaszán.

78 d) Rontás és gyógyítás Az Istanbulból hazatérő császári követség ellátására és továbbvitelére 1720. június 30-ra összehívott megyei közgyűlés résztvevői aggodalmukat fejezik ki a tartós szárazság miatt, s a megoldást a rontó szellemek kiengesztelésében látják. Elhatározzák, hogy „ ... mivel eső már régóta semmiképpen sem tud esni (azaz: hiába imádkoztak az esőért. Sz. M.), minden helységben a rossz és gyanús személyeket vízbe kell dobni és akiket bűnösnek találnak, a megyei börtönökbe kell bekísérni."

79 Mit is jelent ez a különös vármegyei határozat? A vármegye a boszorkányperek gyakorlatából ismert eljárással, az úgynevezett „vízpróbával" akar meggyőződni arról, hogy kik hibáztathatok a természeti csapások miatt. Ezért elrendeli a gyanús személyek fürösztését, vagyis: a községi elöljárók utasítására, a falusi nép ujjongása közepette, markos férfiak bedobják a gyanúsított személyt a vízbe, s ha az nem merül el benne, bűnösségéhez nem fér kétség.

80 A község népe szíves örömest vett részt az ilyen eseményeken, mert a tömeges közreműködés az emberek tudatában azt a látszatot keltette, hogy a vétkeseket ők csípték el és ők is büntethetik meg.

81 103