Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

Megmaradt magyar lakosságú helységek, melyeket a XVII. században is magyarnak mondanak s reformátusnak többnyire: 1580: Tengőid 30, Kis Tengőid (ösi) 20, Értény 16, Hékut 16, Ireg 20, Szántó 13, Bát 11, Bedeg 42, Lápafő 12, Kurd 25, Kánya (1574) 15, összesen 204 adózóval. Nakot és Várongot ugyan említik a XVII. század első évtizedében, Várong 1690-ben is adózik, de nem jegyzik meg, hogy lakosaik milyen nemzetiségűek, azt sem, hogy reformátusok, ami ebben a korban majdnem ugyanazt jelenti, mintha magyaroknak neveznék őket. 1580-ban Naknak 5, Várongnak 18 adózó családja van. Az egyik Somolyt később magyarnak írják, de már pusztának, így 1580 után nem lehettek magyar lakosai. Tehát 1580 után elmenekült 23 helység 280 adózó családja, ez, minden adózóra öt személyt számolva. 1400 főnyi lakosságot jelent. Azonban Káldy-Nagy Gyula figyelmeztet bennünket, hogy a defterekben föltüntetett családfők száma nem egyenlő a családok valóságos számával, ugyanis az egyidőből származó magyar dézsmaösszeírások és török defterek több megvizsgált helységnél azt bizonyítják, hogy a lakosság 25—35 százaléka elszökött az adóösszeírás elől. ,.a szandzsák-összeírásban találunk olyan neveket is, amelyek a dézsmajegyzékben nincsenek meg és viszont. Ez arra enged következtetni, hogy a két összeíró elől nem mindig ugyanazok szöktek meg (természetesen akadhattak olyanok is, akiknek mindkettő elől sikerült megszökni)."

17 Ezért Káldy-Nagy Gyula azt ajánlja, hogy a beírt családfők számához adjunk még 20 százalékot s 10 százalékot az adót nem fizető bírókra és szolgákra. így megközelítjük a lakosság igazi lélekszámát. Ireg példája ezt bizonyítja: Az 1574-es név szerinti defterből kihagyták Major Pál bíró, Vajda Márton ispán és Kovács Dénes nevét, akiket fölemlítenek az 1578-as várpalotai urbáriumban. Különben itt is. ott is 20 családfőt említenek. Az 1590. évi palotai urbárium Iregben már csak 9 jobbágyot említ, hétnek a nevét föl is jegyzik,

18 s ezekből egy sem szerepel az 1574. évi defterben. Tíz-tizenöt év alatt a lakosság egészen kicserélődött volna? 1646-ban Ireg református esperese négy olyan családnevet sorol föl, amelyek már az 1574-es defterben is ott vannak. Az azonban biztosra vehető, hogy 1580 óta itt is fogyott a lakosság száma, különben a palotaiak nem írnának be ennyivel kevesebbet. Érténynél majd ugyanezt látjuk: a törökök 16 helyett már csak 4 adózót jegyeznek be a koppányi szandzsák hűbérkönyvébe. De térjünk vissza az elmenekültek létszámához. A defter szerint körülbelül 1400 főnyi lakosság tűnt el 1580 után 23 helységből, tehát ha ehhez hozzáadjuk a körülbelül hiányzó 30 százalékot, úgy 1820 főnyi lakosságot kapunk s az 1574/75 óta eltűnt, nem 53. hanem 69 családdal együtt 2160—2170 főnyi népességet. S ezen a majdnem két járásnyi területen maradt 10—12 falu s Dombóvár be nem írt magyarsága. Megrázóan írja Papp István a tamási járás történetírója: ..Akárhányszor megtörtént, hogy a lakosság összebeszélt és este megindult az egész falu a sötétség leple alatt, kocsijukon kis holmijukkal, maguk előtt hajtva állataikat. Útközben nappal meghúzódtak az erdőben. így rövidesen eljutottak a Balaton feletti királyi Magyarországba."

19 Hosv helyet adjanak a saját hazájukban elégedetlen, dél felől egyre följebb húzódó délszláv népeknek s a köztük élő oláhoknak. Néha a törökök telepítették ide őket. többnyire azonban jöttek önként: itt hátha jobb sors, jobb és több föld vár rájuk, avagy újabb legelőket találnak.» „A koppányi szandzsákbeli összeírások alkalmával több faluban megtelepedett iflákok találtattak, kik jómódban élnek, és földjeiket művelik. Ez okból a szpáhiknak (hűbéreseknek) fizetendő 4 gurus.

21 és a magas kincstárba fizeten7