Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hajdu Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) • 105

Jegyzetek 1. Lásd „Recht und Verfassung des Reiches in der Zeit Maria Theresias". Hrsg. von Hermann Conrad. (Köln u. Opladen, 1964. 272. S.) 2. Uo. 271. S. 3. Tolna megyében ebben az időszakban a cigány gyermekek nevelési költségei meghaladták az évi 4000 forintot, ez nagyobb összeg volt, mint amennyit a legnagyobb járás tanítói egész évi munkájukért kaptak. Lásd: Tanulmányok Tolna megye történetéből, V. k. (Szekszárd, 1974.) 272. old., 117. jegyzet; a tanítói összjövedelmek járási összesítését pedig e tanulmány 6/a sz. táblázatában. 4. Az Instrukció Tolna megyének leküldött másolatát lásd: TmL. Közgyűlési iratok 8:1770/7. sz. alatt. 5. A helytartótanács előbb az iskolamesterek összeírására vonatkozó rendelkezését adta ki 1770. május 1-én, 2132. sz. alatt, majd 4164. sz., 1770. szeptember 17-én kelt intimátumával a Főispáni Instrukció 13 pontba foglalt rövidített szövegét, amelyhez mellékelték az Utasítás másolatát is. Meg kell jegyeznem, hogy a 2132/1770. sz. rendelet előírta: az előírt pontok szerint kért információt minden évben meg kell ismételni, így tehát nem helytállóak azon tudományos nézetek, amelyek szerint csak egyszeri összeírásra kaptak a megyék utasítást, de azok sem, amelyek egy-egy (a XVIII. sz. hetvenes éveiben készült) tanítóösszeírást a nemesi kezdeményezőkészség javára írnak. 6. Az első — 1771-es — összeírás főbb adatait a „Lexicon universorum regni Hungáriáé locorum populosorum" című kiadvány tartalmazza (sok hibával, elírással), ez a trianoni magyar békedelegáció számára készült az OL, C—39: Ladula E, fasc. 12/1—

II. kötet levéltári aktái alapján. E tanítóösszeírás adatait feldolgozta Fináczy Ernő: „A magyarországi közoktatás" története Mária Terézia korában. I—

II. k. (Budapest, 1889—1902) című művében. A régi magyar oktatás fejlődését, eredményeit és gondjait illetően lásd még Mészáros István: „Népoktatásunk 1553—1777. között" című kitűnő könyvét. (Budapest, 1972.) 7. A Ratio Educationis minden lényeges kérdésre kiterjedő részletes méltatását lásd Fináczy Ernő i. m.-jában, valamint Ravasz János: „Az 1777-i Ratio Educationisról" c. tanulmányában. (Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Budapest, 1958, 423—456. old.) A latin nyelvű alaprendelkezést lásd: „Ratio Educationis totiusque Rei Litterariae per Regnum Hungáriáé et provincias eidem adnexas". T. I. (Vindobonae, 1777.) A II. kötet soha nem jelent meg. Magyar fordítását lásd: ,,Az 1777iki Ratio Educationis". Fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Friml Aladár. (Budapest, 1913.) 8. Prónay ostervezetét, a helytartótanács valamint a kancellária állásfoglalását lásd OL, A—39: 7206 és 11006/1788., az Instrukció német nyelvű példányait pedig 676/1789. sz. alatt. 9. Addig a hatalmas — gyakran országrésznyi — tankerületek népiskoláinak ellenőrzése a népiskolai felügyelő (inspector scholarum nationalium) kötelessége volt, legfeljebb ebbe a munkába esetenként bevonta a kerület székhelyén működő minta-iskola igazgatóját és néhány tanárát. Ezt a hatalmas feladatot azonban egy személy képtelen volt elvégezni (a pécsi tankerülethez tartozott például Esztergom m. és Pest m. Duna jobb parti részeinek kivételével az egész Dunántúl, ezenfelül Bács megye is), főleg akkor nem, amikor II. József a tanulmányi kerületek számát 5-re csökkentette. A vizitátorokat először a pozsonyi tankerületben állították be (lásd OL, A—39: 13814/1786. és 4950, 7602, 14552/1787.), majd a kassai, pécsi, zágrábi és nagyváradi kerületben — fokozatosan. Utóbbi kettőben azonban munkájuk tényleges megkezdésére a jozenfinista kormányzati rendszer összeomlása miatt nem kerülhetett már sor. Mindezeket lásd OL, A—39:18406/1788. és 1961, 3485/1789., valamint OL, C—69/1789. No. 11. Positiones=56, 71, 72. 224