Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

Magyarok száma az egész megyében: 488. Rácok: Ozora, Tamássi, Dobra keszi, Tolna, Pax, Mekényes, Grábóc, Űj Palánk, Janya, Belácz, Földvár, 459. (Szerepelnek még, magyar lakossággal: Szent György, Gerjen, Paks, Madocsa, Bölcske, Szekszárd, Závot, Nyamád, Eőcsén.) Joannes Losonczi junior Michael Szőke A megyei Küldöttek költségének elosztása: (Pozsony, 1696. október 18.) Pincehely — 100 forint; Mucsin — 5 forint; Ozora — 30 forint; Thamosin — 35 forint; Döbrököz — 50 forint; Nyék — 20 forint; Nyilas — 6 forint; Kis Székely — Nagy Székely — 40 forint.

200 Ebben az időben 3—4 pozsonyi köböl gabona terem egy 1200 négyszögöles holdon. (Ekkora területre kellett egy pozsonyi köböl, azaz 100 kiló vetőmag, ezért nevezik más szóval egy köblös földnek.) Egy későbbi összeírásból megtudjuk, hogy a két Székely gabonaszolgáltatása a simontornyainak 12%-a. Ha a Simontornyánál feltüntetett 2483 mérő, 1240 köbölnyi magtermésből a Nagy- és Kisszékelyre eső 12%-ot levonjuk, úgy Simontornya 360 holdjára holdanként 3 köböl gabonatermést kapunk. Simontornyán kapásonként 39 és fél liter bor termett. Nyéken 44, Pincehelyen nem egészen 41 liter. Ez elég gyenge átlag. Vagyis ennyit vallottak be az összeíróknak. Olyan helység is hiányozhat az összeírásból, mely valójában létezett, azonban lakosai erdőbe húzódtak az összeírás és adószedés elől, vagy addigra elvonulnak más helyekre. Főleg a rácokra van ilyen panasz. 1696-ban Grábócnál azt jegyezték fel, „hogy különböző helyekről azért jöttek ide, hogy elrejtőzzenek, — Grábóc a hegyek között fekszik — és senki urat nem akarnak maguk fölött elismerni. S ugyancsak 1696-ban a megye panasszal fordult a nádorhoz, hogy a rác katonák Simontornyába vették be magukat és itt azon a címen, hogy harcoló katonák, nem akarnak adózni. Döbröközről pedig azt említették meg, hogy minden évben táborba szállnak és nem adóznak a megyének. Simontornya, Döbrököz, Tamási nem akarnak a téli teherhez hozzájárulni. 1695 októberében a simontornyai kamarai tiszttartó azt jelentette a budai központba, hogy az összeírással még nem készült el, mert 2—3 falu lakói többnyire az erdőben tanyáznak."

201 A regölyi régi öregek szerint Regölytől 4 kilométernyire, a Csigásvölgyben is volt kunyhókból álló rác település. Mégis igaza lenne a hagyománynak? A döbröközi rácokra sok a panasz, „Hagl János katonatiszt azt mondja, hogy soha Döbröközön vagy vidékén biztos út vagy közlekedés nem volt — a rablások, gyilkosságok miatt. Döbröközön a házaknál német birodalmi katonák öltözete, fegyverei találhatók, bizonyságául annak, hogy még a császári katonák kifosztásától,legyilkolásától sem riadnak vissza. Samicz báró, a kaposvári őrség kapitánya beszélte, hogy nem is képzelte a döbröközieket oly gonosznak és hűtleneknek, mint közöttük járva, a náluk látott rablott fegyverekből, ruhákból, egyéb zsákmányokból észre vehette."

202 Elhisszük, hogy mindez igaz, azonban kérdés, hogy ezek a császári katonák hogyan viselkedtek. A hódoltság idején a gazdálkodó rácokra nem volt ennyi panasz, láttuk, hogy Nagymányokon a jogtalanul követelődző végvári katonákkal szemben, a magyar lakosság védelmére keltek. S később a saját fajtájukból való végváriak 69