Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

Mi azonban közölhetünk egy új dolgot Szabados úrral, ha még nem tudná. A magyar demokrácia megerősödésével elérkeztünk ahhoz az időhöz is, amikor a kurdi községházáról is el kell tűnniök a magyar szabadság eszme, a magyar nép ellenségeinek. Vége a boldog ,nagyferenci' korszaknak, vége a türelemnek is a Szabadosokkal és társaikkal szemben. Minden mód és lehetőség meg van rá, hogy Kurdra becsületes, demokratikus gondolkodású főjegyző kerüljön. Megnyugtatjuk a község felháborodott lakosságát: kerül is, méghozzá hamarosan!'

1 E két példa is mutatja, hogy még a szabadság ünnepének centenáriumán sem tud örülni mindenki a felszabadulással elérkezett igaz szabadságunknak. Az eddigiek egyértelműen tanúsítják, hogy a nemzeti bizottságoknak (ezeken belül elsősorban az MKP és az SZDP, helyenként az FKGP baloldali szárnya által történő befolyásolásával) sikerült a centenáriumi év irányítását jól kézben tartani megyénkben. Az év eredményesnek mondható nemcsak a rendezvények sokaságát, a részt vevő tömeget, de tartalmát illetően is. Igen jó alapot nyújtott ahhoz, hogy magyar népünk, megyénk dolgozói is világosan érzékelhessék: a demokratikus átalakítást megvalósító felszabadult életünk nemcsak tiszteli a haladó hagyományokat, hanem annak folytatójaként kívánja felépíteni szocialista rendjét is. Ehhez azonban a múlt és jelen még tisztább együttlátására volt szüksége Tolna megye népének is és sok-sok eszmei felvilágosító munkára, amelyet 1948 éppen csak elindított megyénkben. A szabadművelődési munka gondjai, nehézségei, feltételeinek alakulása Az eddigiekből is világosan látható, hogy Tolna megye szabadművelődésének ebben az időszakában számos nehézséggel kellett megküzdenie. A háborús károk helyreállítására a közművelődési intézményeknél csak 1947-től kerülhetett sor. A felszabadulás utáni újjáépítés első éveiben mindenekelőtt a termelőüzemek, lakóépületek, gyermekintézmények helyreállítására, újjáépítésére kellett a fő gondot fordítani. A Tolnamegyei Néplap 1947. február 25-i száma igen szerény közeli jövőt sejtet a kultúrépítkezések terén. A 3 éves tervben országosan e célra mindössze 10 400 000 Ft áll rendelkezésre, melyből típustervek alapján félmillió illetve egymillió forintos költséggel 200 illetve 400 személyes kultúrházak épülhetnek. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az országban ekkor 2389 község van, ahol nincs egyetlen előadásra, gyűlésre alkalmas helyiség sem, akkor a közeli évek nem nagy perspektívát ígérnek. A 3 éves terv 1947. augusztus és 1948. augusztus közötti beruházási adatai azonban ennél kedvezőbben alakultak: általános iskolára 1899,6 millió, tanonciskolákra 249,8 millió, egyetemekre és népi kollégiumokra 198,8 millió, gazdasági és neveléstudományi intézetek és gyűjtemények, művészeti intézetek helyreállítására 616,6 millió és kultúrotthonok építésére 13,7 millió forint beruházási hitelt fordítottak országosan. A 46 megyei város közül ez idő alatt még 14-ben kulturális beruházás nem volt, sajnos Szekszárdon sem.

219 A közerőből épült első kultúrházunk avatására Bogyiszlón került sor 1947 decemberében. 1948-ban Dombóvárott a rendőrség kultúrháza nyílik meg február hónapban. 313