Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)
Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5
Hogy Hidegkútnak, s a közelében fekvő Keszőnek magyar vagy rác lakossága volt-e ekkor, nem árulják el a korabeli források, de az utóbbit tartjuk valószínűbbnek. 1632 körül „Az mostani Vezérrel be jött Ibrahim Pasa ír mint fijának az Kanizsai Hacky Hasszán Pasának... az Szeginy Rácz Jobbágyoknak az gyakran való ellensig csatázása és Sanyargatása miat hogy nagy romlások volna azt is proponálta Hasszán Pasa az Hatalmas Vezirnek, és minden részünkről való gondviselőknek mingyárást levelek írassanak, hogy figyelmetessen vigyázzanak." „Mehmet hiethoda ír úgyazon Canisai Passának, hogy az Szegény Rácz holduló falukon lakókat az ellensigh igen pusztítaná és nyomorítaná, mint mostanában is történt, és ha az mijeink nem értek volna. . . nem kevés kár esett mind az két részben, derekasabb pusztulásuk lett volna szegínyeknek." 108 Azonban a rácokat sem kell félteni, gyakori ellenük a panasz, hogy magyar jobbágyokat rabolnak és adnak el a töröknek. Vannak köztük békésen gazdálkodó elemek is, akik magyar részre is hajlandók adózni, és olyanok is, kik a két földesúrtól sanyargatott magyar lakosok pártjára állanak, mikor a jogbitorló, kegyetlenül adóztató vicekapitány katonáival a jobbágyokra rontott, „s egy mányoki polgárt karóba is húztak". Ekkor a rácok csatlakoznak a magyarokhoz, s két hajdút meg is ölnek a dulakodásban. Hogy a hódoltsági birtokokat zsold fejében vártisztek kezelésére bízták, nem egy helyen azt eredményezte, „hogy a kezelő tisztek nemcsak igazságtalanul zsarolták a népet, hanem idővel magát a birtokot eltulajdonítani igyekeztek". 109 Természetesen ennek oka, háttere van, — a fizetetlenség, s a fegyelem hiánya. „... a végházak megmondhatatlan nyomorúságához járult még a török állandó portyázása. Szegény megmaradt falvaink egyformán szenvedtek a fizetetten végbeliektől és a támadó töröktől. Egész faluk népe szabad legénységre adta magát, hogy életét megtarthassa, s hogy a szablyával kenyeret keressen." 110 Ebben az időben már Pincehely, Miszla és Szentpéter is lakatlan (s ki tudja hány helység még a környéken), bizonyítja a következő adománylevél. „1635. március 30-án. Podgorai Gáspár magvasszakadtával a győri Káptalan Királyi adománylevél szerint, Eszterházy Miklós nádor utasítására Horváth máskép Visych Pál Fraknó-i várnagy és Jogosich János számára beiktatást teljesít Pincehely, Miszla, Szentpéter a török elől elmenekült lakatlan Községekben, ahová a beiktatok nem mertek behatolni, hanem jelképesen Győr városban iktatták be a két adományost a meghívott szomszéd birtokosok jelenlétében. A beiktatásnak ellentmondója nem akadt." 111 Eszterházy Miklós halála, vagyis 1645 után másolták le az alábbi összeírást, mely korábbi időből, talán 1639-ből való, mivel ez évre jeleznek Örsy Zsigmondtól levelet a nádorhoz, vagy 1642 utáni, mikor a második szőnyi békeszerződésben szó van arról, hogy Kalocsától és Szegedtől délre a szerb falvakat a magyar állam és a földesúr nem adóztathatja. 112 — tehát a mi területünkön igen. Rácz Faluk Száma Ozora, Dombó és Kaposvár uradalmában. 1. Majsaiak 6. Megyés üregiek 2. Martoniak (Martinca) 7. Komáriak (Somogyban) 3. Kucsáriak (Kulcsár) 8. Farkasháziak 4. Heneiek (Henye) 9. Rebecziek (Keszi környékén) 5. Somogyiak 10. Vámosiak (Somogyban) 28