Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

Érdemes szemügyre venni a Szabadművelődési Vasárnapok rendezésének támogatására szóló felhívást is, melyet a vármegyei szabadművelődési felügyelő bocsátott ki 1948. április 14-én: „A Szabad Föld parasztsága most tavaszra kezdeményezi és elindítja a Szabad Föld Vasárnapok kultúrmozgalmát. E mozgalom keretében a falvakban sportversenyeket, népdal, népitánc, zene, színjáték bemutatókat tartanak. A gyermekek számára bábjáték előadásokat, játékdélutánokat rendeznek. A mozgalom egyik célja, hogy a művelődésen kívül nemes szórakozást nyújtson a falu népének. .. A Szabad Föld Vasárnapok keretében szeretnénk meghonosítani a falusi kirándulások szervezését a környék látnivalóinak megtekintésére, elsősorban az ifjúság számára. A Szabad Föld Vasárnapokon havonta egy előadást tartanak ... A falvakból a megyeszékhely gazdasági és kulturális értékeinek megismertetésére tanulmányutakat, a mezőgazdasági szaktudás gyarapítására és a mezőgazdasági termelési verseny népszerűsítésére határjárásokat szerveznek. A gazdák 20—30 fős csoportokban bejárják a határt és mezőgazdasági szakemberek arany- vagy ezüstkalászos gazda vezetésével megbírálják a vetéseket, a gyümölcsösöket, veteményeket stb." A Szabad Föld Vasárnapok programja a „Falunapok"-ban csúcsosodik. Ezeken sport- és kultúrprogram mellett gazdakonferenciát és járási értelmiségi értekezletet tartanak. Ezekről a későbbiek során a szervezett kultúrnapok keretében kívánunk szólni.

54 Űj színt jelentett és új formát a népművelésben a szabadiskola.

55 Ez a tanfolyamok magasabb formája volt. Megkülönböztettek alsó-, közép- és felsőfokú szabadiskolát. Az alsófokú általános iskolai ismereteket nyújtott, a középés felsőfokú középiskolai szinten és tananyaggal működött. Jellemzője volt, hogy az iskola fenntartójának szigorúan előírt tantervet kellett vállalnia, állandó iskolaszerű oktatást hetenként több alkalommal, állandó tanárokkal és bizonyítvánnyal. Beiratkozott hallgatói művészeti oktatást is kaptak, gyakran gyakorlati művészeti oktatást is, népdalt tanultak, kórust vagy tánccsoportot, színjátszó csoportot alakítottak, s igen jó együttesekké kovácsolódtak. A legmagasabb szintűek a népfőiskolák voltak az ismeretterjesztés vonalán, bentlakásosak, éves tantervekkel, rendszerint megyei vagy állami támogatással. Ezek szabályszerű oktatási intézmények voltak igazgatóval és tanárokkal, s igen sok kiválóságot neveltek tehetséges parasztfiatalokból a későbbi idők számára sok tehetséget fedeztek fel és hoztak napvilágra. A VKM az 1945—46. évre a népnevelők számára megjelent 62.132/1945. VI. sz. tájékoztatója már előadások helyett előadássorozatokat, tanfolyamokat, szemináriumokat, szabadiskolákat és népfőiskolákat javasol, mert ezek „a tanításnevelés folytonosságát erőteljesebben biztosítják és amelyek különös alkalmat adnak arra, hogy az előadó és a hallgató között állandóbb és mélyebb kapcsolat létesüljön". (1945. október 8.) Az 1946/47. tanévre viszont már rendeletben szabályozza a VKM a szabadiskolák szervezését. A Tolnamegyei Néplap 1946. október 19-i számában megjelent „Szabadiskolák" című cikkében üdvözli az iskolán kívüli nevelés új fejezetét jelentő minisztériumi rendeletet a szabadiskolákkal kapcsolatban. A cikk szerint ennek az oktatási formának a fokozatai: — munkás- és parasztiskolák, — kollégiumok és népfőiskolák, — szabadakadémiák. Mindhárom fokozat 3—3 havi időtartamú és hármas céljuk van: 1. Korszerű általános műveltség kialakítása. 265