Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

„A sajtóból, az oktatásból, a kultúrából, a közéletből ki kell küszöbölni a fasiszta mételyt, a népellenes szellemet, a faji és nemzeti gyűlöletet." (1/11. pont.) „A német elnyomók és magyar cinkosaik elleni harcban, a fasiszta és feudális reakció szétzúzására, és a demokratikus átalakulás biztosítására községenként és városonként a demokratikus pártok megbízottaiból és kipróbált Hitlerellenes hazafiákból nemzeti bizottságokat kell teremteni. A nemzeti bizottságok a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervei, mélyek egyesítik a demokratikus hazafias erőket és vezetik a harcot a demokratikus népi Magyarországért." E program megvalósítását, s egyúttal megyénk évszázados gazdasági, társadalmi és kulturális elmaradottságának felszámolását is csak hazánk felszabadulása tette lehetővé. Az ennek nyomán kibontakozott népi demokratikus, majd később szocialista forradalom változtatta meg megyénk gazdasági, társadalmi és politikai arculatát, s mindezek következményeként kulturális arculatát is. A Szovjetunió felszabadító harcai nyomán kibontakozott népi demokratikus forradalom során megyénkben is a dolgozók vették birtokukba az üzemeket. Megszűnt a tőkések, a nagybirtokosok, a nagyságos urak hatalma, eltűntek a summások, 26 000 dolgozó paraszt újgazdaként művelhette meg saját földjét a földreform során kapott földeken.

11 Ezzel Tolna megye dolgozó népe előtt is megnyílt az út a kulturális felemelkedésre.

12 Az út azonban a fordulat évéig, a proletárdiktatúra győzelméig rendkívül küzdelmes, viharos, komoly vitákkal terhes, anarchikus és gyakran ellentmondásos. A művelődésben részt vevők száma ugyanis óriási mértékben megnövekedett, s ez a szellemi felszabadulás, ez a mindenki művelődése egy hallatlanul tarka, rendkívül változatos, sok jót és szinte ugyanannyi rosszat is tartalmazó képet mutat. A munkások és parasztok milliós tömegei hihetetlen szomjjal vetik magukat a tudás, a nemes és nemtelen szórakozások után, s ennek nyomán soha nem látott, alulról jövő, szinte korlátok közé nem is szorítható öntevékenységseggel lép fel. A munkásosztály egy részét a polgári kor megfertőzte a giccsel, a nacionalizmussal, s benne él a klerikális szemlélet is. Ugyanakkor most egyszerre munkásdalok, mozgalmi indulók százai, jó színdarabok sokasága, népdalkiadványok, jó bábjátékok iránti igényük is megnőtt. Mindezt elő kellene teremtenie a fiatal népi demokráciának, hogy a munkásosztály jelentkező szabad művelődési öntevékenységét segíthesse. De hogyan? A parasztsághoz gyakran csak a giccses színpadi szerzők munkái jutnak el. A sok öntevékeny művészeti csoport műsora is olyan vegyes, és nagy százalékban értéktelen. Az iparos és más polgári körökben pedig az ízlés állja útját az értéknek. Mégis sok pozitívuma is van e nagyfokú öntevékenységnek. A nagy munkás- és paraszttömegek most próbálgatják és most ízlelgetik a kultúra formáit, most tanulnak meg beszélni egyáltalán közönség előtt, most szabadulnak fel gondolataik, kezdenek társadalmi életet élni, megszokni a nyilvánosságot, s ez most politikailag is döntő kérdés. 250