Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. Században • 229

egy körgátra volt szükség a Szekszárd—Taplós—Báta vonalon, hogy az egész Sárköz védve legyen.

68 A Balatoni társulatnak nem volt érdeke a töltések építése, és a Nádorcsatorna társulat északi területein élő birtokosok is túlzásnak tartották, hogy minden költséget ők fizessenek. Sokan ki is léptek a szervezetből. A töltésépítési terveket Halász Gáspár készítette el, és az érdekeltekből 1855-ben megalakult a Duna-véd töltési egylet (más néven Sárközi társulat), amely a munkát magára vállalta.

69 Tagjai a Tolna és Báta közötti községek és az uradalmak voltak. A tervek szerint ártéri holdanként 6 Ft 23 krajcárt kellett volna fizetni, amit nagyon soknak találtak. A Kalocsai Érsekség nem csatlakozott a társulathoz, így a töltést nem közvetlenül a Duna partján, hanem az érseki uradalom határán építették meg.

70 A Tolna megyei vizek szabályozása ezzel befejeződött. A vidék vízrajzi képe átalakult, és ez magával hozta a gazdálkodásnak, a lakosság életmódjának változását is. Az ártéri gazdálkodás jelentőségét, korai és késői formáit Andrásfalvy Bertalan többször idézett művében szemléletesen feltárta. Összefoglalásként arra a kérdésre keresünk választ, hogy az ármentesítés után hogy alakult át a föld használata, az itt élő lakosság hogyan vette birtokába a szárazzá vált, termékeny területeket. A kép nagyon érdekes, hiszen a szabályozás három szakaszban ment végbe. Egyes községek határában már a 18. században befejeződött, Sióagárd, Medina, Harc, Kölesd és részben Kajdacs határa már a 18. század végén száraz volt. A Szekszárd—Simontornya közötti többi községek határai 1825 után váltak művelhetővé, a sárközi területek pedig csak az 1850-es évektől kerülték el a veszélyt. Az 1810—1825 között végrehajtott szabályozás alkalmával felmért sárvízi ártér 69 805 hold volt, ami 49 604 kat. hold 870 négyszögölnek felel meg. Ebből a területből Tolna megyére 18 066 m. hold (=13 552 kat. hold) jutott. A Sió melletti ártér Simontornya és Ozora között 25 569 m. hold (=19 177 kat. hold) volt. Ehhez járult a sárközi ártér, amelyet 1853-ban 67 607 m. holdnak (=53 206 kat. hold) mértek. Az ármentesítéssel így Tolna megyében 85 935 kat. hold vált termőfölddé.

71 Az 1810-ben felmért ártér a következőképpen oszlott meg a Sárvíz menti községekben és pusztákon: Agárd és Nyanya puszta — 3517 m. hold Mágocsi uradalom, Harctól — 199 m. hold Eszterházy tolnai uradalma — 615 m. hold Kápolna puszta — 337 m. hold Bikád és Medina — 535 m. hold Hidgya, Alsó-, Felső-Apáti — 1560 m. hold Hídvég puszta — 646 m. hold Kajdacs és Kis-Kajdacs — 1945 m. hold Bikács, Uzd, Borjád — 1807 m. hold Nagydorog — 2346 m. hold Pálfa, Szentlőrinc, Kölesd — 3557 m. hold Eszterházy simontornyai uradalma — 1002 m. hold

72 Az általános adatok után, a 19. század második felében érdemes a községek fejlődését külön megvizsgálni. Első kérdés az, hogy a Sió, Sárvíz Tolna megyei szakasza mellett fekvő, valamint a Sárközben épült községeknek mekkora határuk volt. A pontos felmérés a 19. század 50-es éveitől vált lehetővé. Legna237