Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. Században • 229

kében be kellett fejezni a Duna Tolna megyei szakaszának szabályozását is. Beszédes József az 1840-es évek elején végleg elutazott a Sárvíz környékéről. Utolsó ténykedése 1840. március 20-án a Sárvíz csatorna felülvizsgálata volt. Javasolta a töltések magasítását, a csatorna kotrását. Az anyagot megküldték az Építési Igazgatóságnak, ahol a Hajózási Igazgatóság akkori vezetője, Vásárhelyi bírálta el. Az Építési Igazgatóság és maga Vásárhelyi is idegenkedett a társulati vagy magánszolgálatban álló mérnökök munkájától. Sok kifogást emelt a beküldött jelentéssel kapcsolatban. Szerinte a csatorna rézsűi nem megfelelőek, azért teszi tönkre a partokat a víz. Sok javításra, bővítésre van szükség.

35 A Tolna megyei birtokosok elsősorban a Duna szabályozását sürgették. A korábbi munka folytatása érdeke volt a folyómenti lakosságnak, és a Sárvíz csatorna fenntartásában érdekelt birtokosoknak. 1844-ben Tolna megye kérte a Helytartótanácsot, hogy a kérdést újra vegyék elő.

36 1845-ben Tolnán a Duna szabályozásáról gyűlést tartottak, amelyen az Építési Igazgatóság részéről Tenczer Károly is részt vett. A jelenlévők a túlfejlődött bogyiszlói kanyar átvágását javasolták, amit az Építési Igazgatóság képviselője is elfogadott. A tervet a Helytartótanács is jóváhagyta, és létrejött a két érdekelt megye — Pest és Tolna — között az egyezség a munka elvégzéséről. 1846-ban Tolna megye kérte, nevezzék ki Széchenyi Istvánt a Dunához királyi biztosnak. A megye képviselői arra számítottak, hogy Széchenyi tekintélyével biztosítani tudja a munka végrehajtása során a rendet, és befolyásával ki tudja eszközölni az állami támogatást is. A Helytartótanács kitérő választ adott. A Közlekedési Bizottmány megalakulásával az összes folyószabályozási ügy a Bizottmány elnökéhez, Széchenyi Istvánhoz került, nincs szükség külön megbízatásra.

37 A Közlekedési Bizottmány képviselői Széchenyi vezetésével szemlét tartottak és helyeselték a tervet. Kilátásba helyezték az állami támogatást, de az 1848-as események miatt ennek realizálására nem került sor. 1850. február 28-án a Nádorcsatorna társulat részéről Zichy Domokos, a központi bizottmány elnöke Auguszhoz, a Tolnai Polgári Kerület főispánjához fordult, és kérte segítségét a dunai munkához.

38 A társulat 1851. június 19-én Szekszárdon tartott gyűlésén felajánlotta, hogy anyagilag is hozzájárul a költségekhez, de állami segítségre így is szükség lesz. Támogatták a szabályozási munkát a Sárközben lévő községek (őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék) lakói is, de nem tudtak fizetni. Tolna város és az itteni uradalom képviselői tiltakoztak a bogyiszlói átvágás ellen, mivel ők a hajózásból származó jövedelemtől így elestek.

39 1851-ben a Helytartóság megbízta az újonnan szervezett Országos Építési Igazgatóságot a bogyiszlói kanyar felülvizsgálatával és a szükséges mérések elvégzésével.

40 A Helytartóság az elképzelést jónak találta, és a Kereskedelem-, Ipar-, Középítészeti Minisztérium elrendelte a munka megkezdését/'

1 Az átmetszés 1854-re lett készen. A 8 km hosszú új meder 23 km-rel rövidítette meg a Dunát, és a szabályozott folyó alkalmas lett a Sárvíz. Sió vizének befogadására.

42 A Sárvíznél is az 1850-es évek elején indultak meg újra a munkálatok. 1852-től Augusz, pesti kerületi kormányzó lett a vízszabályozási biztos.

43 Mérnök segítségét kérte az egységes szabályozási tervek kidolgozásához. A választás egyértelműen Beszédes József volt munkatársára, Halász Gáspárra esett, akit 4 Ft napidíj ellenében alkalmaztak, és két segédet is adtak mellé.

44 A Sárvíz további szabályozását a Balaton környékének rendezési munkái is sürgették. Főleg a Somogy megyei birtokosok panaszkodtak a magas vízállás és a környező területek elmocsarasodása miatt. Az 1840-es években létrejött a somogyi Balatonszabályozó társulat, amely 1847-ben összeállította alapszabályait. Ádáz küzdelmet 234