Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hajdu Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) • 105

pontos megfizetése. Ebben az időszakban, amikor a birtokosnemes rendkívül nehezen juthatott hitelhez, az ilyen „állami hitelakció" a tisztviselő számára figyelemre méltó előnyt, jelentős segítséget jelentett. II. József azonban elrendelte, hogy a reformjait úton-útfélen gáncsoló nemesek fizessék vissza a meghatározatlan időre kihelyezett tőke összegét, hogy azt magasabb kamatra, nagyobb biztosíték ellenében adhassák újra ki. Frank szolgabíró a visszafizetésre képtelen volt, ezért jóidéig semmi fizetést nem kapott, később is, hosszú kilincselés után, csak illetménye felét vehette kézhez. Ez a Frank Ferenc szolgabíró a járásában (amelyhez Értény is hozzátartozott) vajon mindent megtett a népoktatási koncepciók valóraváltásáért? Az iskolamesterek erőfeszítéseit szívvel-lélekkel támogatta? Nem. Külön kutatással fel lehetne talán deríteni, hogy ennek az ügynek milyen hatása volt arra a különös jelenségre, hogy Értényben az 1771-es 90-ről 1789-re 7re esett vissza az iskolába járó gyermekek száma. 41. Madocsa „Számláló táblájának" első oldalát közöltem a II. József igazgatási reformjairól és ezek Tolna megyei végrehajtásáról írott tanulmányomban. Lásd: Tanulmányok Tolna megye történetéből, V. k. (Szekszárd, 1974. 257. old.) 42. A pécsi főigazgató kérését és a helytartótanács válaszát lásd Oh, C—69: 1789/No. 124. pos. 1, 2. 43. Lásd Oh, C—69: 1789/No. 3., pos. 73. E jelentés szerint az 1788/89-es tanév II. félévében — tehát lényegében 1789 nyaráig — a tankerületben összesen 61 iskolaszerződést kötöttek, legtöbbet, 21—21-et, Baranya, valamint Tolna megyében. Ezek a tolnai iskolák: Alsónána (rk. + ref., ev. + g.-kel.), Alsónyék, Báta, Bátaszék, Bonyhád (rk. + ref. + ev. + izr.), Decs, Fadd, Grábóc, Majos, Mözs, öcsény, Paks (rk. + ref. -f- ev.), Sárpilis, Sióagárd, Várdomb. Ezek közül eddig csak a 11. sz. táblázatban közölt iskolaszerződéseket sikerült meglelnem. Közülük Alsónána, Alsónyék, Sárpilis, Várdomb szerződését lásd Tmh. 1042/1789; Szekszárdét TmL. 2427/1787; Faddét pedig Tmh. 2562/1788. sz. alatt. Grábóc, Mözs, öcsény, Sióagárd iskolakontraktusa az Oh, C—69; 1789/No. 161. pos. 1. — Földváré pedig az Oh, C—69: 1788/No. 10., pos. 5. számú forrásban. 44. Nagykónyi és Értény iskolaszerződését lásd Oh, C—69; 1788/No. 10., pos. 6. Nagykónyi kontraktusának megkötésében Simon Mihály (a pécsi mintaiskola ekkori igazgatója), Frank Ferenc szolgabíró és Hajdekker Ferenc helyi plébános bábáskodott; a „szerződő-felek": Würth Mihály, az ozorai uradalom tiszttartója és a falu bírája, valamint 5 esküdtje. E szerződés adatai kapcsán két megjegyzést kell tennem: az első: rendkívül óvatosan kell a kutatónak kimondania, hogy valamelyik mértékegység mai fogalmaink szerint mennyi. A tolnai források a 2 mérőnyi egységet (125 liter) többnyire köböl-nek, kilá-nak, néha öregmérő^nek nevezik és az így megjelölt gabona értéke kétszer annyi, mint az általánosabb mértékegységé (a FM-é). Egy PM búza tehát = 75 d.; egy kila, köböl, öregmérő = 1 ft. 50 d. Milyen kila az, amelyikkel mérve a búza 3 ft-ot ér? 4 mérős? Lehet, de ezt több adat alapján szabad csak eldönteni. El kell kerülni az olyan hibákat, amilyeneket e tanulmány szerzője az „Évszázadokon át" I. kötetének III/113. sz. forrásában elkövetett: Dombóvár öregbírájának ugyanis — egy hízott marha megváltásaképp — 16 ft. jár a szerző szerint. A pénz valóban jár — hízott sertés megváltásaképpen, de a forrás „saginatum'"-ot említ, ez lehet „bovem" és „porcum" egyaránt; szerző viszont nem sokkal előbb dolgozta fel egy alföldi mészárszék egyéves „forgalmi" adatait (itt 10—12 forintért vették a marhát) tudta, hogy ebben az időszakban egy font sertéshúsért 5 dénárt kérhettek (a 16 Ft-ért tehát lehetett kapni 320 fontot, kb. 190 kg-ot), mindezek alapján úgy „döntött", hogy a hízott („saginatum") jószág csak marha lehetett s. v. De Nagykónyi szerződése a példa, hogy „két megölő jó sörtvéles" is megérhetett 35 forintot. 45. Arra a kérdésre, hogy a falu miképpen biztosította a tanítói járandóság beszedését, milyen kulcs alapján vetette ki a pénz-, illetve terménykvótát — például Nagykónyiban „szemenként" kellett-e összeszedni a „gömbölüborsót" és fejenként-e a káposztát, vagy pénzben megvásárolták a teljes mennyiséget — csak újabb kutatások alapján, szerencsével (megfelelő falusi dokumentumok fellelésével) lehetne egzakt választ adni. 46. A szekszárdi bíró perbeli vallomását lásd: „Évszázadokon át". Tolna megye történetének Olvasókönyve, I. k., 313. old. (Szekszárd, 1978.) 47. Lásd Oh, C—69: 1788/No. 98. pos. 3—5. 15* 227