Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

Császár ő fölsége feő Capitányát felőle tudósítsa, hogy azok Bírákat reá erőltessék. .. s egy féltől is az Szegény hódoltságh adójéban ne öregbíttessék, s meg ne háboríttassék. Nyolcadik Articulus. Mindkét részről szabad legyen az réghi el pusztult falu helyeket megh szállíttani, és az mely hódoltságban lesz, azt mind két részre bírhassák."

82 Egyelőre a török hallani sem akar arról, hogy magyar birtokosok, vagy végváriak, akár a rác, akár a magyar falvakat adóztassák. Néhány év múlva bizonyítékot találunk erre. Az 1610-es években fölemlítenek néhány Dombóvár-környéki Tolna megyei helységet, csak éppen hírt adnak róluk, hogy léteznek még, s hogy többnyire rác lakosságúak. 1612-ben Várong falut említik, mint a fej érvári őrkanonokság birtokát, Varangs néven.

83 Majd 1614-ből hírt kapunk más, Dombóvár körüli falvakról is, bizonyos Egervári Ferenc jóvoltából, ki ura, Lórántffy Mihály szolgálatában „fölhódultat" 50—60 falut Somogy, Tolna és Baranya megyében, „egyre éjjel jüvett", nehogy a törökök meglepjék őket. Lórántffy Mihály atyja Lórántffy Zsuzsannának, s e falvakhoz a Henyey, Dombay és egyéb családoktól való leszármazás révén tart jogot magának. Egervári megjegyzi, hogy még nem számolhatták meg mind a falukban, hogy hány ház van bennük. Egyik Somogy megyei faluban, Egresen 3 és fél forintot szed jobbágyonként, nyolc család után 28 forintot, „tizen egy forintja Nyargaló pinz, 8 forintja az Adó, Egy-kétt forintja királ adójára. Pulyaiak Csizmát adnak." Elbeszéli, hogy állott szolgálatba, majd felsorolja a „Tittkon megh Szállott" falvakat: „Anno 1613 Viragh Vasárnap Posomban lettem Zolgája Lórándffy Miháli Uramnak négy lóval, az négylovamra fizet minden hóra fi. 16. (16 forintot.) Ugyan akkor adót ő kegyelme 45 Araniat Szolgálatomban fi. 90. Ismegh költséghemre adott 10 Araniat in fi. 20. Ugyan azon Anno 1614 kelletett 13 leghynt tartanom, kikkel az Vásáros Dombó Thartomániát, Égire éjjel jüvett föl hódultattam — Azoknak fizetésekre költöttem, az Rénes pinzből (Rajnai forintból) Uram ő kegyelme akartából fi. 216. Szarvas. Zakch — Rácz. Ábrán, Uga, Mászlon — Ráczok. Békató, Nok, Kiskonda. Hennye (Henye). Sessió 31. Ráczok lakják. Görcsmeg (Görcsmény). Sessió 24. Magyarok és Ráczok. Az fölül megh írt Falukat hogi Tittkon megh Szállottam és megh írattam, hogi Mellik Falukban háni házas Ember lakik — s michoda Nemzetségh lakja az Falukat, Azoknak Szándékukra s fáratsághokért fizettem fi. 64. Egervári Ferencz kétt rendbeli Registruma. Hennye, et Dombó."

84 1618-ban, majd 1619-ben is felsorolják a pápai református zsinaton résztvevőket, egyben a távolmaradt prédikátorokat. így tudjuk meg néhány NyugatTolnában lévő magyar falu létezését, a már csapatosan jelentkező rác helységek között. A következők maradtak távol, vagyis a Tolna megyeiek mindannyian: Szokoli Imre iregi, Harosi István ősi, Muraszombati György bedegi, Karácsonyfáival György nyéki, Horváth Dávid majsai, Szokoli Imre némedi lelkészek. Szokoli Imrét 1619-ben említik, s ekkor Iregben már Űjkéri Gergelyt találjuk, majd 1623-ban Kálnai Andrást Hékúton. — Tehát a Kapós mentén, Dombóváron (s Kurdon?) kívül már csak két magyarlakta helységet találunk a rác faluk között, szigetként: egyik Majsát és Némedit. Némedihez közel, talán már csak 2* 19