Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hajdu Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) • 105

1733-ban kiadott rendelkezése, amellyel az uralkodó elsősorban a plébánosok anyagi helyzetét kívánta ugyan stabilizálni (elrendelve a Plébánosi- vagy Lelkész-Pénztár létrehozása mellett azt is, hogy a földesurak biztosítsanak a plébánosok részére egy fél, egész vagy két telekből álló birtokot), e törekvésnek azonban a tanító is hasznát látta: a tolnai falvakban (amelyekben a XVIII. sz. során — főleg annak első felében — még elegendő föld állt rendelkezésre) a ludimagister is kapott 1/8 vagy 1/4 telket, ennek termése viszonylag szilárd alapot nyújtott családja és saját maga eltartásához. A hetvenes évek elején készült összeírások némelyike így is tesz említést a „mesterföldről": 1771-ben például a bölcskei r. kat. tanítónak 1/4 teleknyi szántója és rétje van — igaz, a Szent György-napkor beállt iskolamester panaszkodik, hogy „a hívek ebben az évben — nem tudja, hogy milyen ókból — megtagadták e föld megművelését". Az 1788ban megkötött iskolaszerződésben is a két frissiben megtelepült falu (Kömlőd és Németkér) lakói azt vállalták, hogy megművelik a tanítók fél-félteleknyi földjét, összesen 32—32 Ft értékben számolva be ezt a munkát (csak a munkát!) a tanítók jövedelmébe.

29 Másutt azt hangsúlyozza az összeíró, hogy a tanítónak van ugyan 4—5—6 hold földje, de ennek egyharmada vagy fele minden évben ugar (tehát része az általános vetésforgónak, mint a többi telek). így csak a ténylegesen művelt földterület után számítják fel a jövedelmet. A valóságos fundus esetében többnyire a falu lakói végezték el a szükséges munkákat (a vetőmagot a ludimagister adta és sokszor a munka ellenértékét is megfizette a parasztoknak), az iskolák kb. egyharmadánál pedig — az összeírások tanúsága szerint — a munkák elvégzése a tanítóra hárult. A telek jövedelem értékelésénél az első szembetűnő jelenség, hogy a megye három járásában (Dombóvár a kivétel) az összeírok a tanítói („illetmény") föld nagyságát valamilyen ok miatt sokszor nem adták meg pontosan, ha egyáltalán megemlítették, akkor ezt úgy tették, hogy a tabella mai értékelője nehezen tud eligazodni az általános adatok közt.

30 A másik jelenség: viszonylag gyakran fordul elő, hogy egyik évről a másikra lecsökken vagy megnő a tanítói földterület nagysága: az 1776-os összeírás például mindössze 2.5 hold őszi vetési! tanítói földet említ Nagydorogon — egy évvel később viszont a megye embere már 3 hold búza-, valamint 2,5 hold árpavetést talált. Mi húzódik meg e jelenség mögött? Véleményem szerint nem összeír ói felelőtlenség vagy mulasztás — bár esetenként az mindenütt ok lehet, hanem az. hogy a helység valami miatt csökkentette a tanítónak járó deputátum (természetbeni fizetség) nagyságát és ezért szántófölddel „kárpótolta" tanítóját (Nagydorogon 1776-ban 40 pozsonyi mérő, egy évvel később — amikor sokkal nagyobb a földterület — csak 20 mérő búza a református tanító deputátum a). Vannak azonban búvópatak-jeli egű tanítói földek is: egyik évben semmit nem tud róluk az összeíró, a másik esztendőben viszont valahonnan felbukkannak — vagy fordítva. (Apar helységben például 1776-ban a tanítónak még volt kukoricaföldje — 1777-ben ugyanezen tanítónak egy talmlatnyi sem; Bátaapátiban 1777-ben nincs még semmi illetményföld, az 1789-es példásan szép összeírás szerint viszont a 2 darabban fekvő szántóterület jelentős hasznot hajt az iskolamesternek). A harmadik jelenség: a terméseredmények figyelemreméltóan eltérnek, hiszen Bölcskén és a faddi r. kat. tanítónál 1777-ben 2 hold őszi vetés mindössze 1 pozsonyi mérő hasznot hozott (alig 55 kilót), Kesziben és Felsőnyéken viszont ugyanekkora vetés tisztán 16 mérő búzát termett. (Ehhez azt teszem hozzá, hogy a faddi r. kat. tanító földje is 12 mérő hasznot hozott még 3 évvel korábban!) 137