Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hajdu Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) • 105

ciók valóraváltásáért, a kormányzat által kitűzött népoktatási célok viszonylag rövid idő alatt történő eléréséért is. Ennek megfelelően II. József — a körülményekhez képest jelentős mértékben — megerősítette a közoktatási igazgatás szervezetét, növelte az irányítás-ellenőrzés végrehajtására hivatott tisztviselők számát és a tankerületi népiskolai ellenőrök (vízitátorok) részére kiadott Instrukcióban félreérthetetlenül megfogalmazta a „roham" céljait (ezek egyikétmásikát természetesen korábbi intézkedéseiben is meg lehet találni), azt, hogy milyen kérdésekben kell gyors eredményeket elérni. A népiskolai ellenőrök Instrukciójának alaptervezetét — a megfelelő osztrák pátensek figyelembevételével, sőt adaptálásával — br. Prónay Gábor pozsonyi tankerületi főigazgató készítette el. E javaslat szövegén azonban mind a helytartótanács, mind a kancellária (főleg az utóbbi) sokat változtatott és az így „kicsiszolt", a jozefinizmus népiskolai koncepciója összefoglalójának tekinthető Instrukciót 1789-ben adta ki az uralkodó a némelyik tankerületben már évek óta tevékenykedő népiskolai ellenőrök részére.

8 Milyen főbb rendelkezéseket tartalmaz ez az Instrukció? a) Mindenekelőtt deklarálja az általános tankötelezettséget: minden 6. életévét betöltött és 12 évesnél fiatalabb gyermek köteles népiskolába járni, sőt — a végzettek részére még néhány évig, vasárnaponként ismétlőfoglalkozásokat is kell tartani. A népiskolai oktatás alapvető célja: megtanítani a gyermekeket az írás, olvasás, számolás alapelemeire (az évszázados gyakorlattól eltérően tehát itt már háttérbe szorul, nem elsődleges a cathechisatio, a vallási nevelés). Tanulópénzt a gyermekektől nem szabad szedni (ellenkezne a tankötelezettség kimondásával is!), de ha valamelyik gyermek felróható ok miatt huzamosabb ideig nem látogatja az iskolát — a szülőt (apát) meg kell büntetni: egyhavi iskolakerülés szankciója = 20 krajcár, de ez átváltható az oskola fenntartása-javítása érdekében végzett egynapi közmunkára. Az iskolakerülésért kiszabott bírságokról külön nyilvántartást kell vezetni, az így behajtott összegeket pedig a szegény tanulók tankönyvvel vagy téli ruházattal való ellátására kell fordítani. A precíz végrehajtás biztosítása érdekében az Instrukció előírja: a tanköteleseket — a helyi iskolafelügyelő irányításával — a tanítónak és az iskola gondnokának minden szeptemberben össze kell írniok, az adatokat egyeztetni kell az egyházi anyakönyvekkel és azok hitelességét a plébánosnak (lelkésznek) aláírásával kell igazolnia. b) A tankötelezettség elrendelésével szoros összefüggésben az Instrukció azt is előírta, hogy hol kell iskolát létesíteni és fenntartani. Hol? Mindenütt, ahol plébános vagy lelkész működik és anyakönyvet vezetnek; ott is, ahol lelkész nincs ugyan, de a településen (vagy annak félórás járóföldnyi körzetében) legalább 100 tanköteles gyermek található. Kisebb létszám esetén is kötelező az iskola megépítése akkor, ha természeti akadályok megnehezítik vagy éppenséggel lehetetlenné teszik az anyaiskola megközelítését. A status quo-t azonban fenn kell tartani: ahol már van iskola — az működjék továbbra is, még akkor is, ha a fentebb vázlatosan ismertetett követelményeknek nem felel meg. Az Instrukció hangsúlyozza a körültekintő szervezőmunka jelentőségét: új iskola létesítésénél messzemenően figyelembe kell venni a helyi körülményeket. Igaz — ehhez azonnal hozzáfűzi: vigyázni kell azonban, mert a faluval és a tanítóval gyakran az önérdek (Eigennutz) adatja meg az információkat (a többi forrás ismeretében ezt az intelmet úgy kell értékelnünk, hogy az elöljárók többnyire igyekeznek kibújni az iskolaépítési terhek vállalása alól, illetve a tanítók in110