Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Akit elkerült a megsarcoltatás és a Duna árterében meghúzhatta magát, annak gyermekei és unokái a hadjárások elmúltával visszaköltöztek elhagyott falusi és „városi" hajlékaikba. Egy részük ott folytatta életét, ahol abbahagyták, földet műveltek, sertést makkoltattak, méhészkedtek, szőlőt műveltek. Volt aki kereskedett és újból kezese lett bajbajutott társának. A századfordulón átélt inzultusok a viszonylagos béke éveiben is előfordultak, csak éppen más események hatására. A veszprémi magyar várőrség portyázó katonái elfogtak egy Haszol nevű basát, de nem Veszprémbe, hanem török hódoltsági területen valamelyik Duna menti faluba hurcolták és rejtve tartották, sanyargatták. Levelet írattak vele Budára, hogy küldjék meg onnan a sarcot, de a budai pasa egy karózó (karóbahúzással megbízott) béget küldött válaszul, aki ráijesztett a Duna menti községek lakóira, mondván: ha hétfőtől péntekig nem kutatják fel a török túszt és azt nem viszik le a tolnai török hatóságoknak, akkor minden községben hat polgárt karóba húz. Megmaradt a bölcskeiek Batthyány Ádámhoz küldött rémült levele. Ebben az áll, hogy a veszprémi vitézek a budai pasához küldözgették őket sarcért, de az dühében csaknem kivégeztette őket, amikor elmondták, hogy mi járatban vannak. Végül összegyűlt a török túsz kiváltásához szükséges arany, csak éppen nem a török pasa könyörületéből, hanem a karóbahúzással megfélemlített magyarok pénzesládájából.

14 Kilépve a palotai vártartományból, amely a Duna mente településeinek kisebbik hányadára terjedt ki, Faddnál a tihanyi, azon alul a szigeti kapitányok és tisztjeik uralta területre kerülünk. A XVI. század derekán az elmenekült földesurak ugyan megpróbálták érvényesíteni jogaikat, de a szigeti vár védelmi erejének fokozása érdekében a magyar uralkodó a kapitányok rendelkezésére bocsátotta a birtokok jövedelmét. Báta és Tolna földesúri jogait magyar részről Horváth Márk gyakorolta. Ete város jövedelmét Zrínyi megtartotta magának, míg Szekszárdét a csurgói Pap Antal tiszttartó élvezte.

15 Az adó és a terménydézsma mennyiségében nagyrészt a falvak és mezővárosok bíráival egyeztek meg. A szigetiek Bátával évi 200, Étével 100 és Tolnával 500 forint cenzus fizetésében egyeztek meg. Bátaszék lakói a szigetvári udvarbíró tetszése szerint egy-egy ekényi földet voltak kötelesek megművelni; Decs és Ete hetenként szállított halat, hogy ezzel robotját megváltsa; Szekszárd váltsága évi 120 db kősó volt; Báta robotosai állandóan Szigetváron dolgoztak. Ehhez jönnek a különféle ún. „ajándékok": A bátaszékiek húsvétkor kakast, juhot és kalácsot, űrnapján sertést ajándékoztak szigetvári uraiknak. A bátaiak a bíró vezetésével sűrűn voltak hivatalosak Sziget várába, s minden útjukra legalább 10 arany forint értékű ajándékot szedtek össze. Az eteiek halat, közte vizát ajándékoztak Sziget és Csáktornya konyháira. A tolnaiak lehetőleg pénzzel váltották meg a kirótt sertés- és vizaajándékozást. Ezenkívül a város gazdagságához illő szőnyeg- és borszállítmányokkal kedveskedtek Sziget urainak. Egy korabeli adat szerint négy év alatt Zrínyi Miklós 600 forint értékű bort és szőnyeget kapott ajándékba Tolna polgáraitól.

10 Aztán előfordult, hogy a szigeti kapitány „elfelejtette" bevételezni a tolnaiak beszolgáltatásait, a decsiek adóját is saját céljaira fordította. Egy vizsgálat megállapí31