Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

pes „város". 1572-ben 153 ház után szedett adót a török és a magyar földesúr, ám a 15 éves háború és a hajdú járások nyomán Bölcske lakóinak nagyobbik része a Habsburg-Magyarország területén levő mosoni uradalom falvaiban és Komáromban, Érsekújváron keres menedéket. Sok más község között Bölcske is Örsi Péter birtoka.

9 A palotai urbárium 1617. évi október 19-i bejegyzése szerint néptelen helyként tartják számon a következő községeket: Madocsa, Gyapa, Györköny, Bikács, Dorog, Bölcske, Gerjen, Dunaszentgyörgy. Tíz év múlva ismét benépesednek az elhagyott falvak. Az 1628/9. évi adójegyzék Bölcskén 33 házat említ. Palota és tartozékainak 1578-ban írt urbáriuma Földvár, Szentgyörgy, Madocsa és Paks adózóképességéről és a beszedés lehetőségeiről a következőket állapítja meg: A földváriak uradalmi tisztje Ormándy Péter, aki gondoskodik arról, hogy a „pactatim" (megegyezéssel) évi 100 ft adót a lakosságtól összeszedjék. Az ajándék felszállítása viszont a bírák feladata. Nagy Jánosról és Méhes Mátéról tudjuk, hogy több ízben jártak fenn a palotai várban. Később Tót Illés bíró is megfordult Palotán és szintén eskü alatt vallotta, hogy évi 100 ft cenzust (adót) fizetnek egyezség alapján. 1572-ben még 240 ft-ot vasaltak be a palotaiak a földvári népen. Dunaszentgyörgyről megállapítja az urbárium, hogy a nagy távolság és a töröktől való félelem miatt nem érvényesíthető a földesúri dézsma és adó behajtása; ugyanez vonatkozik egyébként Faddra és Dorogra is. A madocsaiak „pactatim" fizetnek 150—200 ft adót, ami egyben a terménydézsma megváltását is magában foglalja, ugyanis a palotai vártól távol fekszik, a beszállítás nehézkes, költséges és veszélyes. A paksi polgárok évi 300 ft-os adó felküldésében egyeztek meg (in una summa per pactationem solvit flór. 300). Egy 1571. évi bejegyzés szerint a palotaiak bordézsmát is szedtek tőlük.

10 A fentebb említett földvári uradalmi tiszt ellen — a lakosság vallomása szerint — nem merült fel panasz, de ez úgylátszik kivételnek számít. Az 1578. évből származó feljegyzés közöl egy jelentést Thuri György kapitány „viselt dolgairól". A királyi vizsgáló biztos jelentése szerint „Túri taxát szedett, de menynyit, alig nyomozhattam, mert a panasztevő embereket Túri titkon elküldözte. Salvus conductusokat (oltalomlevelet) is adott a falukra, sokan jöttek is, de inquisiciónk (vizsgálatunk) után a kapitány által bebörtönöztettek. Ezért legtöbben féltek megjönni.. .". A török várakból megengedték nekik a szabad jövetelt, de a kapitánytól való félelmükben nem jöttek. Ezután a jelentés felsorolja azokat a helységeket, amelyekből tanúkat vártak kihallgatásra. Köztük volt Madocsa, Paks és Földvár is. A kihallgatás Várpalotán folyt. A sértettek közül „sokan voltak szolgálatban Palotán, de alattomban elküldte őket a kapitány, hogy vélünk ne szólhassanak, és így rejtette el őfelsége parancsát".

41 Erről a Thuriról mondja az 1559. évi megbízólevél, hogy „eddig is oly módon viselte a hivatalt, hogy őfelsége teljes megnyugvással továbbra is neki adja". A jog szerinti földesúr törvénysértéseit és a szabadhajdúk portyázásait figyelembevéve, könnyű felismerni a gazdasági élet egyéb vonatkozásait, pl. a kereskedelmi viszonyokat. A békés esztendők viszonylagos biztonságát sűrűn váltották a háborúskodás időszakai. Az áruforgalom biztonsága a 15 éves háború (1591—1605) időszakában megrendült. Török kereskedők és a török hatóságok 29