Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Bölcskéről írják, hogy „mint egy török élőt ugy köllött elfutni és a tatárok felé szaladni... oltalomért és meghmaradásért". A lakosság kikérdezése többnyire pálcaütések kíséretében ment végbe. Deli Markó hajdúvezér, miután egyik páciensének 20 körmét leszaggatta, azt mondatta hajdúival (minden pálcaütés után), hogy „bestye lélek, kurvaffi, hon az a négyszáz forént?" Találóan jegyzi fel a kortárs, hogy „ezeken nem fog a szentelt viz, amint én látom".

6 Mit látunk a magyar adóigazgatás terén? A török defterekhez hasonlóan a szigeti és a palotai vártartomány urbáriumai is jegyzékbe foglalták községeiket, lakosságuk számát, a faluhatárok termékenységét, a halastavak, a szőlőhegyek és az átkelőhelyek jövedelmét és ezekre provizórikus összegű tizedet és adót vetettek ki. önmagukban ezek az összegek elviselhetők voltak, de a szabályozáson felül jelentkező jövedelemelvonások, a végváriak portyái, a szabad hajdúk rablásai vetekedtek a szabályozott, töröknek fizetett hatalmas adótételekkel. Ha beszélhetünk szabályozott adószedésről a XVI. és XVII. században, akkor a törökök módszeréről ezt elmondhatjuk, s a papírforma szerint jelentéktelen magyar földesúri adó évi két alkalommal való beszedése is elviselhető, ha a falu bírája és esküdtjei végzik. A regulázott, többékevésbé urbáriumba foglalt magyar földesúri adózási és terményszolgáltatási rendszerről fennmaradt, s ma hozzáférhető levéltári anyag a következő megállapításokra nyújt lehetőséget. Dunaföldvámál kezdve a sort, azt látjuk, hogy a palotai várkapitánytól függött a község lakosságának magyar részről való megadóztatása, mert az egykorú tanúvallomás szerint Dunaföldvár „Palotától függött hódoltság módgyára". Amikor Thuri György palotai prefektussal Miksa császári instrukciós levélben közölte, hogy meg van elégedve szolgálatával és „teljes megnyugvással továbbra is neki adja" a várat a tartozékokkal és jövedelmekkel, kiköti, hogy „Aratáskor életet gyűjtsön". Az élelem és takarmány gyűjtésében száz lovas és százötven gyalogos katona működött közre.

7 A 15 éves háborút követő évtized végén már csak évi 16 forint adó megfizetésére tudják rábírni Földvár megritkult lakosságát. A XVII. század 30-as éveiben feltűnik a földvári apát is birtokos szerepében. Vasvári György sári és földvári apát arra a hagyományra hivatkozik, hogy jogilag és régóta (de jure et ab antiquo), mégpedig első királyunk óta a földvári apátot illeti meg Földvár jövedelme. A török hódoltság idején a szultán hászbirtoka, ami nem zárta ki a magyar földesurak jogát a jövedelmek felezésében vagy legalábbis részbeni elsajátításában. 1630-ban Vasvári apát Földváron rácok és magyarok jelenlétéről írt, akik közül a magyarok (az ajándékokon kívül) évi húsz forintot fizetnek. Ennyit kap kézhez az apát, ám Vizkeleti János, aki a pozsonyi kamarától bérli Földvár jövedelmét, negyven forintot szedett ki a polgárok zsebéből. A rácokkal ő sem ment semmire, mert azok, úgymond „stipendia cum turcis merent" — a törökkel kötöttek egyezséget, rá sem hederítenek a magyar bérlőre. A földvári apát birtoklása nemcsak a lakosság szegénysége, engedetlensége és a török jelenléte miatt nehézkes, hanem Körtvélyesi István veszprémi kapitánnyal való együttműködés hiánya is gondot okoz.

8 A kömlődi rácok — szintén a földvári apátság tartozékai — engedelmesek, ami évi 6 magyar forint adó megfizetésében és némi ajándék beszolgáltatásában nyilvánul meg. Bölcskén „mint egy török élőt, ugi futót az kösségh előtte", ha megjelentek hívatlanul a hajdúk. Ki volt a község földesura? Hány adózó házat látogatott a perceptor? Bölcske a török uralom első évtizedeiben gazdag, né28